Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 29 (136. szám) - Egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
1894 rendelkezést, olyan törvényt nem lehet hozni, hogy minden alapítvány által adott díj adókedvezményt kapjon vagy adómentes legyen, de i genis foglalkozni kell azokkal a díjakkal és a mecenatúrának azzal a részével, amely a közösség, az állam, a társadalom céljaival egybevág, azzal koherens, és ezt valamilyen módon meg kell vizsgálni, és célszerű erre vonatkozóan adókedvezményeket adni, err e azonban kell törvényi felhatalmazás. Ezért a 62. számú javaslatban azt javasoltam, hogy felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeletben szabályozza a nem állami szervezetek és alapítványok által adományozott, a társadalom nemes céljait előmozdító díjak, v alamint elismerések adómentességének feltételeit és részletes szabályait. Itt meglenne a törvényi felhatalmazás, és a kormány pontosan kimunkálná kormányrendeletben azt (Az elnök jelzi az idő leteltét.) , hogy mely alkotások és mely díjak méltók arra, milye n mértékben, hogy adókedvezménnyel támogassa a társadalom, illetve az államon keresztül a társadalom. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Kétperces hozzászólásra megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fidesz. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Mécs Imre hozzászólásához szeretnék egypár szót szólni. Egyrészt néhány felvetéssel maximálisan egyet tudunk érteni, ilyen a telefonadóval kapcsolatos felvetés. Ezt nem részletezem, az t gondolom, hogy e tekintetben a mi véleményünk már korábbról is ismert volt, örülök neki, hogy az SZDSZ is hasonlóképpen vélekedik. Ahogyan annak is nagyon örülök, hogy azt a felvetésemet, amely az eltartottak számára vonatkozik, ő maga is megerősítette. Remélem, a Pénzügyminisztérium államtitkára most még jobban megértette, hogy miről is van szó, mert akkor, amikor még én tettem ezt szóvá, kevésbé tűnt úgy, hogy ezt fogta is. Ugyanakkor viszont szeretnék helyesbíteni, Mécs képviselő úr rosszul tudja: az a z összeg, amit említett, nem egy egyetemi adjunktus, hanem egy egyetemi docens nettó fizetése, de ezt csak a pontosság kedvéért. Ugyanakkor örülök annak, hogy a Sulinet eddigi gyakorlatához kapcsolódóan ő maga is elismerte, hogy ez drágább volt, ugyanakkor azt sajnálom, hogy akkor, amikor ezeket különböző alkalmakkor, interpellációkban szóvá tettük, egy rosszul értelmezett szolidaritás jegyében ezeket mindig leszavazták. De hát az élet már csak ilyen, Rejtő Jenő szavai szerint: ennyit a fjordokról. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megköszönöm Pósán képviselő úrnak és Mécs képviselő úr nak a mostani mondásaikat, ezek nagyszerűen illusztrálják, amit én próbáltam elmondani részletesebben a korábbi felszólalásaimban, nevezetesen, ki ne értene azzal egyet, amit Mécs képviselő úr mondott, hogy a nagyobb családnak többe kerül az élete, és az a társadalom érdeke, hogy ezt lehetővé tegyük. Azt próbáltam mondani, és engedtessék meg, hogy most megint aláhúzva mondjam: igen, de a társadalomnak jó tudni, hogy ez mibe kerül. Tehát legyen az adókedvezmény vagy legyen az direkt kifizetés, vagy legyen az bármiféle újraelosztási mechanizmus, de tudjuk, hogy mennyit ér. Én sose leszek kőszívű mint törvényhozó, ha arról van szó, hogy eggyel, kettővel, néggyel több gyermeknek az élete többe kerül a háztartásban, de tudjuk, hogy az mennyit ér. És ha ez a Sulin ethez, vagy nem tudom, milyen programhoz kapcsolódik, ott is tudjuk, hogy mennyiről van szó. Ez lehet a közgazdaságtudománynak a hozzájárulása a gazdaságpolitikához, és akkor megint csak könnyebben érezzük magunkat, mert tudjuk, hogy pontosan milyen mérté kű költségeket hova juttatunk, honnan
