Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 29 (136. szám) - Egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SZŰCS LAJOS (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - PÁLFI ISTVÁN (Fidesz):
1873 szituációba kényszerítjük a szülőket. Abban az esetben, ha ezt a kétéves emelést megtesszük, akkor ezt a kényszerhelyzetet kiküszöböljük. És végül, de nem utolsósorban a 35. §ban a törvényalkotó azt kezdeményezi, hogy a kizárólag fekvőbeteggyógyintézetben használt gyógyszerek esetében a magyar nyelvű feliratozás ne legyen kötelező. A bizottsági ülésen pró báltunk utalni arra, hogy itt tulajdonképpen a gyógyszeres kezelés kockázata egy gazdasági érdekkel áll szemben, amely szerint állítólag ezáltal olcsóbbá válnának a gyógyszerek, habár az eddigi példák azt mutatták, hogy ez a közvetlen felhasználó esetében soha nem jelentkezik. Azt kérjük, hogy változatlan formában legyen kötelező a magyar felirat, ez a fekvőbetegellátáson belül a gyógyszerezés biztonságát tovább növelné. Ennyiben szeretném összefoglalni. Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az ellenzéki pa dsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kétperces felszólalásra jelentkezett Szűcs Lajos képviselő úr. Öné a szó. (18.30) SZŰCS LAJOS (Fidesz) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Jómagam a 36. ponthoz szeretnék hozzászólni. Természetes mó don ez a kiegészítés fölemelné a keresőképtelenség fogalmát 18 évre. A bizottsági ülésen elhangzottak nem győztek meg bennünket arról, hogy valóban konkrét okai lennének, ami miatt nem lehetne ezt a dolgot megvalósítani. Sem az OEP, sem a minisztérium nem állt olyan információkkal elénk, amelyek valóban konkrétan meg tudták volna ezeket hazudtolni. Ugyanakkor szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy az általános vitában Vojnik Mária államtitkár asszony, aki jelen pillanatban éppen nincs itt, azt nyil atkozta, és erről a jegyzőkönyv tanúsága is az én igazamat igazolja, azt mondta, hogy ők a 2001es törvénymódosításkor, amikor jogharmonizációs célból a polgári kormány benyújtott egy törvénymódosító javaslatot, azt nyilatkozta, idézem: “és az akkori ellen zéki pártok emlékezetem szerint azt vállalták, hogy támogatásukkal részt vesznek ebben a folyamatban”, vagyis azt írta, hogy támogatták. Képviselőtársaim, a 215. ülésnapon, 2001. VI. 12én a T/4614. számú törvényjavaslatot 201 igen szavazattal, 125 nemmel és 4 tartózkodással fogadta el a parlament, és nemmel szavaztak például: Kósáné Kovács Magda, Hortobágyi Krisztina, dr. Kökény, dr. Schvarcz, Szabó Sándorné, Vargáné Kerékgyártó Ildikó, Vojnik Mária és Béki Gabriella asszony. Úgyhogy annyit a jogharmonizác ióhoz, amit önök tettek, ezek mindmind pontosan az ellentétét igazolják. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Nem látok több jelentkezőt a monitoron. (Jelzésre:) De igen. Pálfi István két percben, Bartha László normál felszóla lásra jelentkezett. Tehát először Pálfi Istvánnak adom meg a szót. PÁLFI ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlenegy rövid kis javaslatunkhoz szeretnék némi magyarázatot hozzáfűzni, egyfajta módon folytatni is a korábbi vitát, az általános vitát. Hiszen azt javasoltuk, hogy egészítsük ki ennek a javaslatnak az 1. pontját egy olyan újabb fél mondattal, hogy a bevándorlási engedéllyel rendelkezőknél is a legalább hét éve életvitelszerűen Magyarországon tartózkodó személyekre vonatkozhasson ez a fajta kiterjesztés, amit a törvénytervezetben javasolnak. Éppen jómagam voltam az, aki azt mondta, hogy ne a szemet szemért elv alapján gondolkodjunk, éppen akkor, amikor múlt héten kedden volt, és éppen aznap jelent meg az a hír, hogy Ausztria is több részletben ugyan, felbonthatóan, de ugyancsak hét évre kívánja korlátozni a magyar munkavállalók előtt az osztrák munkaerőpiacot, illetve éppen hét évig akarja megvizsgálni, hogy a keleteurópai munkavállalók hogyan, milyen mér tékben veszik igénybe a szociális juttatásokat. Ezért
