Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 24 (135. szám) - A lőfegyverekről és lőszerekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - NYITRAY ANDRÁS (Fidesz):
1729 kinyilvánították a véleményüket, és ami engem őszintén meglepett, és ezt komolyan mondom, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatos és az azt körítő minden szemponttal kapcsolatos legfontos abb és leglényegesebb dilemmát éppen a miniszter asszony vetette fel, mert én is úgy látom, hogy ez a kérdés alapvetően egyfajta filozófiai, társadalomfilozófiai, egyfajta attitűdbeli különbözőséget tételez fel a társadalom tagjai között. Ebben a metszetbe n én azt gondolom, hogy a politikai irányultság nem is kifejezetten döntő, hiszen ismerek olyan, úgymond baloldali elkötelezettségű embereket, akik például a sokkal liberálisabb fegyvertartás pártján állnak, és ismerek olyan konzervatívnak mondott embereke t, akik a nulla megoldást támasztanák alá, tehát senkinek se legyen semmilyen fegyvere, csak a kis kaliberű bugylibicska legyen, az is csak engedéllyel. Nos, azt gondolom, hogy addig, ameddig ezt a problémát nem meri nyíltan vállalni egyetlen kormány sem, addig minden erre vonatkozó szabályt az álságosság masszája önti el, és ez a mostanira is teljes mértékben vonatkozik. Különösen azért vonatkozik, és abból a szempontból, ami nincsen benne. Ugyanis korábban a '91es kormányrendelet utáni próbálkozások mind egyikénél abból indult ki a mindenkori kormány, hogy ez egy olyan fontos kérdés, amit mindenféleképpen törvényben kell szabályozni. Jött az uniós csatlakozás, az uniózás mindenre gyógyír, erre gyorsan kitalálta a mostani kormány, hogy akkor csináljunk egy olyan törvényt, amiben gyakorlatilag semmi nincs, csak egyfajta uniós jogharmonizációnak nevezett tétel, ami egyébként a korábbi törvényjavaslatnak is egy részét is képezte. Egyébként semmi új nincs benne ebben a tekintetben, az előző, 2002es változatban is benne volt, sőt a 2000es változatban is benne volt, tehát gyakorlatilag a langyos víz újbóli feltalálásának esete forog fenn ebben a kérdésben. Az előbb frakcióvezetőhelyettes úr hozzászólása a klasszikus viccet juttatta eszembe a nem működő automatár ól, amikor azt mondja az illető úr, amikor már az ötödik kétforintosát nyeri el az automata, hogy ügyes. No, ez az ügyesség miben nyilvánul meg? Hogy az egyetlen igazán kézzelfogható változást, ami a flóbert fegyverekre vonatkozik, akkor azt is vegyük ki e bből, és nem marad más hátra, csak a szimpla jogharmonizáció, én ezt nem becsülöm alá persze, nem akarom ezzel azt mondani, de gyakorlatilag amiről szól ennek a törvényjavaslatnak a címe, abból már jóformán semmi nincsen benne. Ugyanis mi történik? Az égad ta világon mindent szépen áttol kormány- és különböző minisztériumi hatáskörökbe, ami éppen a dolog kényessége, a dolog társadalmilag is eltérő, de igen érzékenyen figyelt jelentősége miatt szerintem egyáltalán nem helyes, és nem is elfogadható, számomra l egalábbis nem elfogadható. Ugyanis ha mindent a kormány, mindent a belügyminiszter és más miniszterek fognak szabályozni, akkor még az a csekélyke lehetőség is odavész örök életre, hogy valamilyen nyílt társadalmi vita - amit, mondjuk, a parlament is bizon yos fokig képvisel - lehessen azokról a kérdésekről, hogy most mi a helyes álláspont. Én nem szégyellem bevallani, és ha úgy tetszik, nagy öntudattal vállalom, hogy én a jelenleginél sokkalta inkább liberálisabb és sokkal megengedőbb fegyvertartási szabály okat támogatnék. És azt is elmondom, hogy miért. Kénytelen vagyok megint a cáfolat oldaláról kezdeni. Mert mit mondanak azok, akik mindenáron szigorítani akarnak, és ennek azért vannak bőségesen fokozatai, a nulla megoldástól kezdve a “majdnem lehetetlen l egyen kapni civilnek fegyvert” szabályozási módig, ami egyébként a mai szabályozás lényege. Mindig a biztonságra hivatkoznak, a közbiztonságra, arra, hogy az önvédelemre nincs szükség, majd megvéd bennünket a rendőrség meg a polgárőrség, meg a szomszéd, me g a mit tudom én, kicsoda, miközben látjuk, tudjuk, aki vidéken él, mint én is, pontosan tudja, hogy mennyire kiszolgáltatottak ma az emberek - különösen ha akár egy nagyváros közepén élnek, akár egy tanyán élnek, majdhogynem mindegy, hogy hol élnek - a te kintetben, hogy a fegyverrel, lőfegyverrel bőségesen ellátott, jól felszerelt és minden gátlás nélküli bűnözők martalékává váljanak. És különösen felbátorodnak a bűnözők olyankor - erre a nagybritanniai példa kiválóan alkalmas , ha olyan törvényi szabály ozást erőltet át egy kormány vagy egy parlament, ami gyakorlatilag
