Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 24 (135. szám) - Jelentés az Állami Számvevőszék 2003. évi tevékenységéről, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
1692 a kormányzást, de nézzük önmagunkat is. A mi intézményünk, a Magyar Országgyűlés intézménye az Állami Számvevőszék. Amikor ezt a metaforát javasolom, hogy tükörbe nézzünk, nos, tegyük azt, és nézzük, mit is látunk ott. Engedtessék meg, hogy csak néhány felvillanást jelezzek. Amikor az Állami Számvevőszék értékes, hasznos munkáját sorra vesszük, vagy legalábbis egyikremásikra rámutatunk, akkor ezt nemcsak azért tesszük, mert műértők vagyunk és szeretjük a zt, hogy valaki szépen rendbe rakja a számokat és azok a számok valamit mutatnak, hanem ez egy operációs tevékenység. Eszközt ad a kezünkbe az Állami Számvevőszék, instrumentumot, eszközt, hogy jobban csináljuk a dolgunkat. Mi a dolgunk? A törvényhozás. Eb ben az összefüggésben sajnálom azt, vagy nem is sajnálom, hanem inkább csak felhívom a figyelmet arra, hogy a kormány, halljuk, nem hasznosítja azokat a lehetőségeket, amelyekre országgyűlési határozat volt, és itt a beszámolókban többektől hallottuk, hogy bizony évekkel halasztódik a kormány határozata és azoknak az elemeknek az alkalmazása. Továbbmenően, újragondolásra javasolom, amit Jauernik István képviselő úr mondott félórával ezelőtt a tekintetben, hogy ő rosszallja, vagy talán csak kifogásolja azt, hogy mi, országgyűlési képviselők idézgetjük az ÁSZt, az ÁSZ jelentéseit akkor, amikor ez számunkra kedvező. Hát, hölgyeim és uraim, tisztelt Országgyűlés, tisztelt Magyarország, mi rossz van ebben? Hát persze! Ha az ÁSZ valamit megvilágít és az hiteles, akkor azt ott használjuk, ahol az éppen az érveinket, a szempontjainkat, a szándékainkat alátámasztja. Ebben nincs semmi, hogy mondjam, a torzítás szándéka se, nem lehet a jót eltorzítani, vagy ha valaki eltorzítani kívánja, nevetségessé válna. (11.20) Ugy e, nem kétséges számunkra, hogy ha bárki közülünk itt, tisztelt képviselőtársaim, úgy kívánná használni az ÁSZ jelentéseit, értékeléseit, hogy azt saját érdekében, saját érveinek alátámasztására torzítja, az ÁSZjelentést torzítja, ez a képviselő nevetsége ssé válna, sőt hitelét vesztené. (Szórványos derültség az MSZP soraiban.) Tehát ilyesmire ne gondoljunk, vagy ha valaki ilyesmire gondol, akkor, azt hiszem, nem gondolta végig az egész folyamatot. Az, hogy képviselőtársaim néhányan mosolyogni tetszenek eze n most itt, jó, ha engem naivnak tetszenek gondolni, én ezt el tudom viselni, azonban én komolyan gondolom azt, hogy a hitelesség, a szavahihetőség mindnyájunk számára egyénileg értékes. Nem kívánjuk magunkat nevetségessé tenni, valami olyasmit torzul hasz nálni, ami ezt jelentené. Ugyanis a számok használata... - Számvevőszék, számokat vesz számba, és azokat összerakja és értelmezi. Tisztelt Országgyűlés! Jó volna, ha egy kicsit úgy belenéznénk, majdnem úgy is, mint egy filozofikus rálátás. Mert ugye a szám ok micsodák? Megmérnek dolgokat, lehetővé teszik azt, hogy lássunk dolgokat, jobban, mintha nem lennének számok, nem lennének számokkal kifejezhetők. Legyen szabad említenem azt, hogy az én közéleti tevékenységem úgy kezdődött, hogy könyvelő voltam egy vál lalatnál nagyon fiatalon, és pár esztendő alatt én többet tudtam arról a nagy országos vállalatról, mint bárki, mert én voltam a főkönyvelőhelyettes. A számok révén mindent tudtam, többet tudtam, mint az igazgató, mint az elnök, mint az igazgatóság, mint a minisztérium, amelyik bennünket felügyelt, mert a számokat olvasni tudtam, és számomra az élvezet volt, az gyönyörűség volt; olyasmiket meglátni, ami a számokban ott van, ha valaki ezt képes csinálni. Aztán ez vitt tovább a közéletbe másutt is. Vagy enge dtessék meg, hogy a makrovonallal összefüggésben említsem azt, hogy amikor a számokat nem hasznosítja egy társadalom, akkor igen súlyos hibákat követ el, és csődbe megy. Tetszettek itt engem hallani már az elmúlt évek során, és lehet, hogy megint csak egy kicsit teátrálisnak hangzik, de elmondom, hogy a XX. század egyik nagy birodalma, a Szovjetunió azért esett szét és ment csődbe, mert nem tartotta számon értékeit, vagyonát, és nem hasznosította a potenciálnak megfelelően. A világ messze leggazdagabb orszá ga volt nyersanyagok tekintetében, ötszörtízszer olyan gazdag, mint az Amerikai Egyesült Államok nyersanyagokban. Kitűnő emberek, ugyanakkor nem tartották számon, hogy mijük van, és nem úgy hasznosították, ami a potenciál lett volna.
