Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 17 (132. szám) - Beszámoló a Magyar Köztársaság Országgyűlése számára a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának 2002. január 1. és 2002. december 31. közötti tevékenységéről, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
1385 elindította a Magyar Televíziót egyfajta úton. Nem akkor, amikor nem adott több pénzt, hiszen arra akkor sem nagyon volt lehetősége, legfeljebb reményeket fogalmaztak meg sokan, nem biztos, hogy megalapozatlanul, hanem akkor, amikor úgy dön tött, hogy a Magyar Televíziót részben az úgynevezett készülékhasználati díjból kell működtetni, részben azonban reklámbevételből. Amikor reklámbevétel mellett döntött a magyar parlament - mint intézményrendszer mellett , akkor eldöntötte, hogy a Magyar T elevízió nem egyfajta értelemben vett közszolgálati tevékenységet végez csak, hanem olyan helyzetbe kerül, hogy versenyeznie kell a kereskedelmi televíziókkal; ez egyértelmű volt a médiatörvény alapján. Az más kérdés, hogy a Magyar Televízió első részvényt ársasági vezetése ennek következményeit nem mérte fel, nem készült fel a versenyhelyzetre. Csak szeretnék emlékeztetni, hogy még olyan alapkérdésekben sem készült fel, mint a TV 2 márkanév, amit minden pénz nélkül egy kereskedelmi televízió elvehetett a Ma gyar Televíziótól. De ez csak egy kisebb probléma volt. A lényeg az, hogy addig, ameddig a Magyar Televízió arra van kényszerítve, hogy kereskedelmi bevételekből próbálja meg finanszírozni önmagát, addig arra is kényszerítve van - talán a képviselők többsé gének kulturális igényeit figyelmen kívül hagyva , hogy lehetőleg olyan műsorokat is sugározzon viszonylag nagy időben, amelyek reklámhordozók; ennyiben a kereskedelmi televíziókkal versenyeznek. Itt akkor szó érheti valóban a ház elejét, ahogy itt egyik képviselőtársam fogalmazott. Lehet használni a színvonalas kifejezést, de annak következményeit, illetve minden vonatkozását érdemes áttekinteni, nevezetesen, hogy olyan típusú arttelevíziózással, amit a Duna Televízió képvisel, nyilvánvaló reklámbevételek hez gyakorlatilag nem lehet hozzájutni, a Duna Televízió működésében a reklámbevétel minimális. Ha ennél nagyobb reklámbevételre törekszik a Magyar Televízió, akkor kénytelen az úgynevezett színvonalas vagy igényes műsorok színvonalából engedni, és populár isabb műsorokat forgalmazni. Ez tehát nyilvánvalóan egy alapvető és eldöntendő szempont a további finanszírozás ügyében. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy az úgynevezett készülékhasználati díj, amiről itt sokan beszélünk, Magyarországon limitált az adófizet ők teherbíró képességét nézve. Nem képzelhető el olyan készülékhasználati díj Magyarországon, amiből ez a közszolgálati műsorszolgáltatás, ami jelenleg létezik - Rádió, Duna Televízió, Magyar Televízió két csatornával , színvonalasan működtethető lenne, m ég akkor sem, ha az állam vagy a költségvetés átvállalja, mondjuk, a frekvenciahasználati vagy a sugárzási díjat, mint azt jelenleg teszi. A műsorkészítésre, illetve az amortizáció pótlására sem elegendő az a készülékhasználati díj, amit a magyar jövedelmi viszonyok ismeretében be lehet szedni. Nem gondol senki arra, hogy, mondjuk, meg kellene duplázni a készülékhasználati díjat, de feltehetően ekörüli összeg lenne az, ami bevételként a közszolgálati műsorszolgáltatók igényeit kielégítené, és nem elvont, ab sztrakt igényeit, hanem a törvényben meghatározott feladatuk teljesítéséhez szükséges vagy ahhoz igazított igényeket. Magyarország nem Anglia, Magyarország kis ország, itt készülékhasználati díjból egyrészt a lakosság száma, másrészt teherbíró képessége mi att bizony szerény összeget lehet az ilyenfajta tevékenység költségeihez képest beszedni. Ebből a szempontból persze valóban érdekes az, hogy soha hatvanegynéhány százaléknál többet nem sikerült beszedni a reálisan kalkulálható készülékhasználati összegbő l, és külön probléma, amiről itt beszéltek képviselőtársaim, hogy a kormány átvállalta ezt a készülékhasználati díjat. Én nem azt érzem alapvető problémának, ezt az elmúlt évben már sokszor elmondtam, hogy anyagi értelemben rosszabbul jártak volna így a mű sorszolgáltatók, még csak azt sem, hogy nem normatív ez a támogatási, illetve finanszírozási rendszer. Más problémái vannak; de a mindenkori kormánytöbbségtől függött maga a készülékhasználati díj is, hiszen a jelen viszonyok között a parlamenti többségnek kellett volna megszavazni a készülékhasználati díj emelését akkor is, ha nem a kormány vállalja ezt át, hanem közvetlenül a lakosság fizeti. Ez mindenkor a parlamenti többség döntésétől függött volna, ebben az
