Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 17 (123. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya):
136 Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Fónagy János frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, “M5ös autópálya kivásárlása és továbbépítése” címmel. Képviselő urat illeti a szó. DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz) : Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az M5ös fontosságát itt, ezen a helyen nem kell hangsúlyozni. Tudjuk, hogy fontos az országnak, fontos a DélMagyarországon élőknek, font os az M5ös meglévő szakasza mellett lévő településeken élő sok százezer embernek. Számunkra is fontos, minden lehetséges módon kinyilatkoztuk, hogy támogatjuk a tisztességes kivásárlását és a továbbépítést. Sokat tudunk erről az ügyről, de sok fontos rész letet nem ismerünk. Tudjuk, hogy az 1994ben megkötött szerződést 1995 őszén a hitelezési szerződés aláírásával a Hornkormány léptette életbe, a veszteség átvállalásával tovább tetézve a magyar fél számára egy addig is rendkívül hátrányos szerződést. Tudj uk, hogy 2003ban a Medgyessykormány hozzájárult a hitelcseréhez, javítva ezzel az AKA tulajdonosainak pozícióját, de nem tudjuk, hogy ezt miért tették. Tudjuk, hogy a miniszterelnök úr konkrét határidőket adott miniszterének a tárgyalások lezárására, meg fosztva saját miniszterét a tárgyalásokhoz szükséges mozgástértől. Nem tudjuk, hogy ezt miért tette. Tudjuk, hogy 2003 közepén, tehát abban az időpontban, amikor a továbbépítést már opciós jogok nem korlátozták, komoly ajánlatokat kapott a kormány az M5ös kivásárlására és továbbépítésére. Azt is tudjuk, hogy nem fogadták, húzták az időt, de nem tudjuk, hogy miért tették. A miniszterelnök úr és a miniszter urak többször elhangzott nyilatkozataiból tudjuk, hogy az eredeti szándék a Postabank eladásából befol yt összegekből a teljes kivásárlás volt. Nem tudjuk a valós okát annak, hogy miért tértek el ettől az általunk is támogatott szándéktól. Nem tudjuk, mi lett a 101 milliárd forint sorsa; csak sejtjük, hogy lenyelte a költségvetés, csak feltételezzük, hogy e zen jobb sorsra érdemes összeg nélkül 6 százalék felett lett volna a költségvetés hiánya. Tudjuk, hogy a 40 százalék tulajdoni hányad nem biztosít tényleges beleszólást egy cég vezetésébe. Névleges részvételhez drága, érdemi irányításhoz kevés. Nem tudjuk, hogy miért ezt a megoldást választották. Tudjuk, hogy a tárgyalások során komoly, Európa egyik legnagyobb bankjának finanszírozásával megtámasztott ajánlatot kaptak. Az ajánlat összességében 140 milliárd forinttal kedvezőbb, mint a nyilvánosságra hozott m egoldás, és biztosította volna az önök által másokon számon kért, de önök által gondosan kikerült közbeszerzési eljárás alkalmazását. Nem tudjuk, nem értjük, hogy miért utasították el ezt az ajánlatot. Kinek jó ez? Kinek, kiknek az érdekét szolgálja ez az önök által választott megoldás? Csak remélni tudjuk, hogy az aláírásig még egyszer átgondolják a lehetőségeket, és olyan megoldást választanak, amelyet nem kell titkolni az emberek előtt, amely szakmailag és morálisan vállalható, amely nem ró sokmilliárdos többletterhet a következő nemzedékekre; olyan megoldást, amely nem a politikai érdekeket, hanem ennek az évtizede húzódó, nagy fontosságú ügynek az egész ország számára megnyugtató, elfogadható megoldását biztosítja. Tisztelt Államtitkár Úr! Az embereknek joguk van tudni, hogy mire akarnak öthathétszáz milliárd forintot elkölteni. Hozzák nyilvánosságra az egész ügyet, az ajánlatokat, a számításokat. Ne a múlttal manipuláljanak, hanem a saját felelősségüket méressék meg a tények nyilvánosságra hozatalával . Köszönöm az időt, elnök asszony. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. A kormány nevében Gaál Gyula államtitkár úr kíván válaszolni. Önt illeti a szó.
