Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 17 (132. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a települési önkormányzatok többcélú kistérségi tá... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1326 A tisztelt polgármester hölgyek és urak pontosan tudják azt, hogy mit végeztek el 14 év alatt, ami ezt erősítette, ami az összetartozást, a közösség et erősítette, hogy a gyerek az iskolában milyen biztonságban volt autonóm településen, és milyen biztonságban van a gyerekgyárakban. Ezek mindmind hozzátartoznak ehhez. Egy ezerfős iskola nagyon hatékonyan tud működni, mert tudjuk azt, hogy ennyi, annyi, amannyi, ennyi pénzbe kerül, mégis nézzük meg, hogy ezekből a közösségekből, nevelőműhelyekből hogy kerülnek ki a gyerekek, mert nemcsak feltétlenül a szakmai tudás és a felkészültség az, ami meghatározza az ő jövőjüket, hanem az oktatás mellett a nevelés . Ilyen értékekről lehetne beszélni órákon keresztül, és ezekben nem lenne közöttünk nagy különbség, de amikor arról beszélünk, hogy reformfolyamatok, amikor csak arról beszélünk, hogy a finanszírozás és a pénzügyi feltételek fogják majd biztosítani - vagy kell hogy biztosítsák - a jövőben a hatékony pénzfelhasználást, az önkormányzatok és a települések működését, akkor egy kicsit szomorú vagyok, mert 14 év megélt önkormányzatisága és polgármestersége számomra nem ezt adja - sokkal többet. Megítélésem szeri nt a rendszerváltás legnagyobb és legnagyszerűbb törvénye az önkormányzati törvény volt, ami lehetővé tette közel 3200 közösség önálló életének megkezdését, ami korábban nem volt teljes mértékben így, hiszen bizonyos politikai központokban dőltek el dolgok , és onnan adtak utasítást. Akkor az önállóság eredményeképpen elkezdett az ország fejlődni, és amikor a ’9094 közötti kormányzat pénzt is pakolt a rendszerbe, a feladatokhoz forrásokat is biztosított, akkor látványosan megindult az ország fejlődése. Azót a folyamatosan kerül ki a rendszerből a pénz. Ez a fő probléma. Nem az a fő probléma, hogy most ennyi vagy annyi ilyen és olyan hivatalt kell biztosítanom, hanem az, hogy kikerült a rendszerből a pénz. Ennyire egyszerű ez a dolog. Ha látnám ebben a törvény ben azokat a garanciákat egyébként, amikkel, ha a finanszírozás oldalán a dolgok rendben vannak, több pénz kerül a rendszerbe, vagy pedig lenne olyan hatástanulmány, ami azt mutatná, hogy eddig a közoktatás ennyibe került, ezentúl, ha ez kistérségi rendsze rben fog majd működni, meg ilyen formában, ennyibe fog kerülni, és bizony ennyivel teszünk majd többet hozzá. Számoljuk ki, hogy ma a közoktatás finanszírozásában mennyi kötelező önkormányzati feladat és állami feladat van áttelepítve a településekre, hány százalékkal járul hozzá ma a központi költségvetés. Mindenki nézzen a saját településére! Ha nagyon sokat mondok, akkor 60 százalék, a többi saját forrásból van kitermelve. Akkor miről beszélünk? Ott, helyben teremtődik meg ez a saját forrás. Ha az állam nem tesz több pénzt a rendszerbe, nem fog jobban működni. Arra viszont lehetőséget ad, hogy átrendezzük a struktúránkat, és aztán egy olyan jellegű, kaotikus állapot keletkezzen, ami az úgynevezett bedobott gyeplőhöz hasonlít, hogy: döntsétek el ti. Tetszi k tudni, hogy mire gondolok; ha nem, akkor mindenki nézze végig az ezzel kapcsolatos eddigi történelmet. Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát nem véletlen, hogy kétharmados törvény az alkotmányban az önkormányzati feladatok kérdése, és mindenek előtti az önkor mányzati autonómia. Itt térek rá az első törvénnyel, a legrövidebbel, az alkotmánnyal kapcsolatos kérdéskörre, a kötelező vagy önkéntes társulás kérdésére. Akkor semmi gond nem lesz az önkéntességgel, ha meglesz ennek az érdekrendszere. Azt kell kiépíteni, ennyire egyszerű ez, nem lehet másképp. Ez egy régi szemlélet. Wiener György kiváló előadást tartott - meg kell mondanom őszintén, rendkívül tetszett , csak egy kis szemléletbeli probléma van az íróasztal, a tudomány és a gyakorlat között. Az önkormányza titörvénymódosítással kapcsolatban három megjegyzésem van. Szó volt itt a jegyző személyéről. Elfogadhatatlan számomra, hogy bárki is abba beleszóljon, hogy az én településemen ki a jegyző. Ha van szakmai érdekvédelmi szervezet, mondjuk, kamara - bár per pillanat nincs jegyzői kamara , az egy másik kérdés, hogy véleményez. Az orvosoknál ugyanígy van, hogy az Orvosi Kamara véleményezhet, de egyébként senki más. Ez nagyon keményen csorbítja az önkormányzati autonómiát. Vagy akkor egészen másban kell gondolk odnunk, egészen más hivatalban - mert lehet , és akkor legyen egy egészen a településig lenyúló dekoncentrált szervezetrendszer, ahová odatelepítjük a dolgokat, de amíg ez így működik, addig számomra elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan az, hogy az önkormányz ati vagyon szempontjából hogyan és mint
