Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 17 (132. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF):
1287 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha valaki járja az országot és gazdákkal találkozik, újra hallhatja a tiborcok panaszát. És hogy ezek a panaszok nem öncélúak, azt bizonyítja az a mintegy két hete készült szakmai elemzés, amelynek a címe a következő: A kritikus állattenyésztési ágazatok kilátásai r övid távon. Engedjék meg, hogy néhány mellbevágó adatot ebből a szakmai anyagból, elemzésből felolvassak. “A termeléssel várhatóan felhagyó gazdaságok százalékos aránya a kritikus ágazatokban.” Ez az anyag summázata. Tejelő tehenet tartó gazdasá gokban egyéni gazdaságok vonatkozásában 36 százalék, társas vállalkozásnál 42 százalék várhatóan felhagy a termeléssel rövid távon. Ugyanez sertéshizlaló gazdaságok esetében egyéni gazdaságoknál 18 százalék, társas vállalkozásoknál 32 százalék. A legmegdöb bentőbb jóslat a csirkehizlaló gazdaságokra vonatkozik, ahol az elemzés szerint várhatóan az egyéni gazdaságoknak 64 százaléka, a társas vállalkozásoknak 46 százaléka kénytelen abbahagyni tevékenységét. Ez, tisztelt képviselőtársaim, 50 ezer családot érint , és még hozzá kell tennem, hogy ennek folyományaként a takarmányfogyasztás csökkentését maga után vonja, amely újabb vidéki munkahelyek megszűnését eredményezi. Tisztelt Ház! Ezen cassandrai jóslat megelőzése érdekében álltam én itt föl egy évvel ezelőtt, és azt mondtam a Magyar Demokrata Fórum nevében, hogy igen az Európai Unióra, de ezt meg ezt kell tenni azért, hogy a mezőgazdaság szereplőinek nagy része ne legyen vesztese a csatlakozásnak. Akkor kétarcúsággal vádolt a kormány. Ezért emeltük föl szavunk at az elmúlt esztendőben számtalanszor a mezőgazdaságból élők érdekében. Ezért említettük meg és figyelmeztettük a tisztelt Házat és az agrárium szereplőit már tavaly augusztusban, hogy a kormány 100 milliárd forintot meg akar spórolni az agrárágazaton. Fo lytathatnám a sort egészen az agrárkerekasztalig és a gazdademonstrációkig. Az agrárkerekasztalnál is azért volt kénytelen a Magyar Demokrata Fórum küldöttsége felállni, mert nem láttuk azon pluszforrás megteremtésének a lehetőségét, amely kétségkívül szük séges ahhoz, hogy ezeket a gondokat orvosoljuk, és az általam felolvasott jóslatok ne váljanak be. Tulajdonképpen a gazdák és a kormány közti megállapodásnál is ezért mondtuk azt, hogy tiszteletre méltó a gazdák összefogása és az eredmény, de ez mégiscsak egy lázcsillapításnak tűnik számunkra, hiszen az alapvető bajok orvoslása nem történt meg. Különösen így történik ez akkor, ha a kormány másként értelmezi a megállapodást, mint ahogy a gazdák értelmezik, mint ahogy tisztelt államtitkár úr két héttel ezelőt t tette az importkorlátozásra való felvetésemre. Utána megkérdeztem Jakab István elnök urat és Horváth Gábor főtitkár urat, ők egész másként értelmezték ezt az importkorlátozásra vonatkozó mondatot, mint ahogy tisztelt államtitkár úr itt a Ház előtt értelm ezte. A véleményünk tehát változatlan. A Magyar Demokrata Fórum szerint, számtalanszor elmondtam, pluszforrások kellenek az ágazatnak. Ezeket a pluszforrásokat, bármennyire is furcsának tűnt, a nadrágszíjszorítás közepette is kértük a kormánytól. Végső meg oldásként egy dolgot még megpróbáltam a Magyar Demokrata Fórum nevében. Tegnap az Alkotmánybírósághoz fordultam egy beadvánnyal, hogy állapítsa meg, a parlament alkotmánysértést követett el, amikor az ágazatnak járó 240 milliárd forint helyett 131 milliárd forintot szavazott meg közvetlen nemzeti fejlesztési támogatásként. Itt utalnék az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló '97. évi CXIV. törvény 1. §ában előírtakra. Nem maga a tény alkotmányellenes jogász szakértőink szerint, nem maga az, hogy a két normatö rvény ütközéséből győztesként a költségvetési szavazás került ki, hanem a következmények alkotmányellenesek. Sértik a jogbiztonságba és a jogintézményekbe vetett bizalmat, és azáltal, hogy az agráriumból élők a várománynak megfelelően nem tudják fejleszten i gazdaságukat, és vagyonuk biztonsága is veszélybe került, ezért sérti az alkotmány 13. §ában biztosított tulajdonhoz való jogot is. Nagyon nagy érdeklődéssel várom az Alkotmánybíróság döntését, mert ezt látom utolsó lehetőségnek, hogy esetleg a kormány kénytelen lesz újabb forrásokat adni egy jó döntés, egy jó alkotmánybírósági döntés esetén a mezőgazdaságnak, mert amennyiben új források lesznek, akkor állhat helyre az agrárbéke, és akkor tudjuk orvosolni azokat az alapvető bajokat, amelyek
