Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 16 (131. szám) - Egyes törvények munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
1270 DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Többször kezdődnek példázattal hozzászólások, és mivel annyi m indent hallottunk és hallottam itt, engedtessék meg, hogy én is arra a példázatra utaljak, amit valahol hallottam. Egy dakota példázat, ahol az indiánok, amikor szárazság van, és a kertjük kiszáradóban van, akkor az esőtánchoz folyamodnak. És táncolnak, és várják, hogy jön az eső. Amikor nem jön, akkor fogják a vödröt, lemennek a tóhoz, és megöntözik a kertet. Most, tisztelt Országgyűlés, mi körülbelül itt tartunk. Itt egy órán át az esőért táncoltunk, ahelyett, hogy vettük volna a vödröt. Miért rossz, tisz telt Országgyűlés? Engedtessék meg, ha kicsit faragatlannak is hangzik ez a hasonlat, hogy mondjam, miért tűnik ez nekem így. Azért, tisztelt Ház, mert ilyen szavak és ilyen fogalmak hangzanak el, hogy kipróbálni. Egek ura! Tisztelt Országgyűlés! Törvényt hozunk, hogy valamit kipróbáljunk? És akkor azt is mondjuk a törvényről, hogy nem nagyon lényeges dolog, mert csak ennyi ezer embert érint, és azt is csak talán. A Magyar Országgyűlés nem próbálkozik, legalábbis, ahogy itt emlékszünk, esztendők óta. Aztán ilyesmik elhangzanak, tisztelt Országgyűlés, hogy fix forintösszegből gazdálkodik a béralap, hogy nincs itt több forintról szó, fix forintról van szó. (19.10) Nagy tévedés! Mert a bér nem valahol egy zsákba vagy vasfazékba lerakott forint, hanem a bér a mu nka, az elvégzett munka jutalma. Ha több munka végződik, akkor több lesz a bér, nem azért, mert valahol valaki béralapot létesített. Ezek az ósdi, száz- meg kétszáz éves fogalmak a bérről és a munkáról, azt hinné az ember, hogy elmúltak. És ha elmú ltak, akkor nem úgy állunk hozzá, tisztelt Ház, hogy különböző intézményeket hozunk létre, amelyek majd azokat az embereket munkához próbálják vagy segítik juttatni, akik hátrányos körülmények között élnek vagy nehezebben jutnak munkához. Többféle példát h allottunk, ami mindegyik önmagában állhat, és úgy van. Ha azonban támogatásokat, támogatási intézményeket, institúciókat hozunk létre, ahhoz, hogy a támogatott munkavállalók és a támogatásért folyamodó munkaadók… Egek ura, itt egy támogatási micsodát építü nk föl, ami olyan lesz, hogy abban nehéz lesz eligazodni, vagy ha el is igazodunk, olyan sokba kerül, mert hiszen, tisztelt Országgyűlés, tisztelt ország, van egy olyan intézmény, amit úgy hívunk, hogy piac és verseny! Ki, hol és milyen munkát vállal, és m ilyen munkához jut, ha olyasmiket termel, aminek értéke van? Ha nincs meg a lehetőség, hogy az a termelés folyjon, aminek értéke van, és amiből bérhez jut a munkavállaló, akkor, tisztelt Országgyűlés, a mi dolgunk itt az, hogy megállapítsuk, megkeressük, h ogy mik azok a potenciális lehetőségek, ahol a munkára képes ember munkához jut, és ha valami miatt hátrányosabb helyzetben van, akkor állapítsuk meg azokat a munkaalkalmakat. Például selyemhernyót tenyészteni hátrányos helyzetben lévő emberek is képesek. A selyemhernyóipar, tisztelt Országgyűlés, sok országban igen jelentős. Mire van szükség? Eperfákat ültetni, leszedni, és néhány hónapos munka. Képviselő Úr! Bodzafáról bodzateát lehet szedni, bodzavirágból gyógyfüveket termelni! Azután sorolhatnék végig s záz meg száz olyan természetes tevékenységet, amire megvan a lehetőség az országban. Ha most a vidékfejlesztés és a különböző intézményei a mi Országgyűlésünknek és kormányunknak ezeket keresné meg, és odasegítené és irányítaná a munkavállalókat, az ember eket, a hátrányos helyzetben lévőket, akkor nem ügynökségeket, hanem fát ültetnénk, és azt keresnénk meg, hogy hogy is van az, hogy az itáliai meg a francia vidékeken selyemgubóból selymet termelnek, és van annak a hátrányos helyzetű embernek is munkaalkal ma, és van fejlett selyemipar, ami nagy értékű termékeket árul szerte a világban. (Derültség.) Ha ezen tetszenek mosolyogni, az rendben van, hiszen sokféleképpen kimosolyoghatjuk a valóságot, de ez valóság. Ha nem ezt keressük, akkor az történik velünk, ho gy elmulasztjuk - hogy
