Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 16 (131. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz):
1183 megvalósulhat, a koalíció pártjai ezt a vitanapot hamarosan meg fogják tartani. A zonban addig is észben kell tartani, hogy adócsökkentés nélkül nincs gazdasági felemelkedés, nincs versenyképes magyar gazdaság. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető ú r. Megkérdezem, hogy a kormány részéről kíváne bárki reagálni. (Nem érkezik jelzés.) Nem kíván. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Áder János frakcióvezető úr, a FideszMagyar Polgári Szövetség képviselőcsoport jából: “A nemzeti összefogásról” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr. DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Csak egy mondattal reagálnék az előbb külügyminiszter úr által mondottakra: a magyar képviselők még nem szavazhatnak az Európai Parl amentben. (Derültség a Fidesz soraiban.) Sajnálatos, hogy a külügyminiszter úr ezt nem tudja. Tisztelt Ház! A sajtó hétvégi tudósításaiból megtudhattuk, hogy a szocialisták egyre otthonosabban mozognak az indián kultúra világában; hol “elszívják a csatabár dot”, hol “kiássák a békepipát”, hol sebtében privatizálják mind a kettőt. Mi több, újabban mintha már Medgyessy Péter is csak a nagy Manitu szellemét szeretné idézni, nyilván ezért mondta néhány nappal ezelőtt a szocialisták kongresszusi vigvamjába betérv e, hogy az “inkák kincsét ma az Európai Unió strukturális alapjainak hívják”. Mi tagadás, ezzel ő lett Magyarország legelső, piros Ferrariban száguldó inka miniszterelnöke (Derültség a Fidesz soraiban.) , és ha így folytatja, nem is lesz nála sem “inkább”, sem “leginkább”. Javaslom azonban, hogy a nagy Manitu szellemének megidézése helyett irányítsuk figyelmünket a magyar emberek gondjaira “inkább”. Tisztelt Ház! Sokat hallunk manapság az összefogásról. A szándék őszinteségére némi árnyékot vet, hogy ezt oly an emberek mondják, akik kormányra kerülve összefogás helyett “leginkább” csak összefogdosni szeretnék politikai ellenfeleiket. (Moraj az MSZP soraiban.) Én azonban most még sem erről szeretnék beszélni, hanem a valódi összefogás fontosságáról. Minisztere lnök Úr! És örülök, hogy itt van, hiszen így most választ adhat arra a múlt héten feltett kérdésre is, hogy mit jelent az, ha ön azt mondja, hogy nem lesz gázáremelés. (Felzúdulás az MSZP soraiban.) Miniszterelnök Úr! Ön a hétvégén azt mondta, sokszor elüt ötték a kinyújtott kezét, de ez önt nem tántorítja el attól, hogy tovább menjen a saját maga által kijelölt úton. Helyes! A Fideszfrakció nevében szeretnék az összefogás kiteljesítéséhez segítséget nyújtani. Miniszterelnök Úr! Ön két évvel ezelőtt kezet n yújtott a bérből és fizetésből élőknek. Választási programjában, a kormányprogramban, majd egy négypárti megállapodás keretében is ön elkötelezte magát a magyarországi bérek európai uniós felzárkóztatása mellett. A bérből és fizetésből élők szívesen kezet fognának önnel, ehelyett azonban Veres János politikai államtitkár öklébe szaladnak (Derültség az MSZP soraiban.) , aki erre az évre legjobb esetben is egyszázalékos reálbérnövekedést lát megvalósíthatónak. Miniszterelnök Úr! Tavaly ön összefogást ígért a bérből és fizetésből élőknek akkor is, amikor javasolta a 38 órás munkahét bevezetését. A munkavállalók szívesen összefognának önnel, ha ön időközben a kinyújtott kezét nem húzta volna vissza. Tudjuk, hogy a Munkaügyi Minisztériumban még az előkészítő munk ák sem kezdődtek el. Miniszterelnök Úr! Ön összefogást ígért a munkavállalóknak. Emlékezzünk csak! Négyszázezer új munkahelyet, folyamatos érdekegyeztetést a szakszervezetekkel, és ahogy az imént mondtam, uniós bérfelzárkóztatást. Harmincöt szakszervezette l erről még együttműködési megállapodást is aláírt.
