Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 9 (130. szám) - A kormány által 2004. február 11-én bejelentett, az M5-ös autópálya megvásárlásával és továbbépítésével kapcsolatos kormánydöntés körülményeinek és az ez alapján az AKA Rt.-vel megkötni tervezett szerződések várható következményeinek kivizsgálására or... - ELNÖK (Harrach Péter): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
1151 megmagyarázható, hogy a magyar fél ezért a furcsa tulajdonért lemond a továbbépítés versenyeztetési jogáról, az egyébként jelentős nyereséget tartalmazó útkarbantartási és üzemeltetési vállalkozó szabad kiválasztásának lehetőségéről. Ha igaz, hogy a magyar adófizetők pénzének haszonnal járó felhasználásával pont a magyar vállalkozók kerültek kizárásra, és pont egy önmagát baloldalinak valló kormány részéről, de legfeljebb csak alvállalkozóként vehetnek ré szt a munkában a külföldi tulajdonos fővállalkozói vagy bonyolítói díjának lefölözése után, akkor ez már nemcsak érthetetlen, hanem nemzetellenes. Mi válthatta ki ezt a lehetetlen helyzetet? Talán a miniszterelnök úr szószátyár fecsegése a határidőről és a forintról? Talán az MSZP bolsevista típusú elvárása az aktuális pártkongresszus tiszteletére? Talán amikor a Postabank eladásra került, úgy is, mint az utolsó magyar bank, hamis indokként nem az autópálya vásárlását kellett volna említeni - tudjuk: jut is , marad is , hanem őszintén meg kellett volna mondani, hogy a kormányzatnak sejtelme sincs arról, hogyan áll a gazdaság, arról pedig végképp nincs, hogy hogyan fog állni 2004ben? Így tehát kellett valamit mondani a hiányról, sőt sokszor kellett valamit m ondani a hiányról, sőt sokszor és mindig mást kellett mondani a hiányról. Valójában az az igazság, hogy a Postabank bevétele, már tavaly is világosan látszott, hogy az egyre jobban elszabaduló hiány fedezésére fog szolgálni, de nem volt kellő bátorság ezt egyszerre bevallani. A valós helyzetet apránként adagolva a kormányzat pedig gondolhatott volna arra, hogy a bátrak egyszer halnak meg, a gyávák százszor. Nézzük a tanulságokat! Mi lesz a sorsa az elmúlt két év költségvetéseiben az autópályák építésével ka pcsolatos kiadások elkülönített összegének? Reméljük, hogy Keller úr, a közpénzügyi államtitkár jelen volt azon a kormányzati ülésen, amelyik az M5ös autópálya matricás bevezetésének javasolt módozatát jóváhagyta. Kíváncsian várjuk a véleményét. De talán a legnagyobb kérdés: hogyan bízza a magyar polgár jelen élete húsbavágó problémáinak, az EU jövője problémáinak képviseletét és megoldását egy olyan kormányra, amelyik a saját országán belül erős pozícióban ilyen silányan képviselte az érdekeit? Az MDF tám ogatja a vizsgálóbizottság fölállítását, és már most bejelentem, hogy a Magyar Demokrata Fórum támogatja a Fidesz képviselői által beadott ÁSZvizsgálatot is az M5ös szerződés ügyében. Ugyanakkor egyetértek az előttem szólókkal abban, hogy a részletek meg vitatását ne most, hanem a vizsgálat befejezése után végezzük ugyanitt, ebben az ülésteremben, ezért a magam részéről a részletes vitában már nem fogok megszólalni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Gönd ör István képviselő úrnak, MSZP. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy most csak annyit kellene mondanom, hogy botránypolitizálásból jeles, és talán le kellene ülnöm. (Lengyel Zoltán: Ezt te mondod?! ) Igen! És mondom a következők miatt. Képviselőtársaim! Önök kétségbeesve mindent elkövetnek, és önöknek semmi nem szent, csak azért, hogy a négyévi tehetetlenségükről megpróbálják elterelni a figyelmet, és kísérletet tegyenek arra, hogy több százezer embe rnek elrontsák az örömét, az élményét abból, hogy sikerült megoldani egy problémát. (Derültség a Fidesz padsoraiban.) Én szívesen mondanék olyan mondatokat, amikor azt mondta Márton Attila képviselő úr, hogy: nem akarta eladni. Igen. Tessék végiggondolni! Innen jön az első; olyan valamit akartunk megszerezni, amit a tulajdonos nem akart eladni. És nem most nem akarta, hanem évek óta nem akarta. Ezért nem tudta megvásárolni az önök kormánya sem. Sem az előző miniszter, sem az utolsó, Fónagy miniszter úr. De szívesen beszélnék arról, még mielőtt visszatérek, hogy még belekavarják a postabanki sikert is - mert az is siker, amilyen áron sikerült eladni a Postabankot.
