Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 9 (130. szám) - A kormány által 2004. február 11-én bejelentett, az M5-ös autópálya megvásárlásával és továbbépítésével kapcsolatos kormánydöntés körülményeinek és az ez alapján az AKA Rt.-vel megkötni tervezett szerződések várható következményeinek kivizsgálására or... - ELNÖK (Harrach Péter): - SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz):
1147 Ami magát az országgyűlési határozattervezetet illeti, én azt tudom mondani, hogy megértem az itt feltett kérdéseket. Azt gondolom, ezeket meg kell válaszolni, és a kormány vagy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium meg is fo gja válaszolni, és remélem, hogy meg is tudja önöket győzni. (18.30) Egykét módosító indítványt mégis be kellett adnom ezekhez a kérdésekhez, egyszerűen abból az okból, amit államtitkár úr már említett, hiszen az embernek egyes kérdések kapcsán az az érzé se, mintha A tanú című film ismétlődne, amikor Pelikánnak a tárgyalás előtt a tanúvallomás helyett az ítéletet adják a kezébe. Senkinek nem lehet az érdeke, hogy ez a látszat keletkezzen. Ezért azt gondolom, hogy azok a kérdések - három helyen fordul elő a tizenkilencből , hogy “kinek és milyen érdeke fűződött ahhoz, hogy…”, nem szerencsések. A harmadik kérdésben: kinek és milyen érdeke fűződött ahhoz, hogy a matricás rendszerre történő áttérés végső határidejének kitűzésével és annak nyilvánosságra hozata lával az AKA Rt.t indokolatlanul előnyös helyzetbe hozza? De ugyanez a refrén ismétlődik a nyolcadik pontnál: kinek és milyen érdeke fűződik a megvalósított konstrukcióhoz? Majd a kilencedik kérdésben: kinek és milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy a Postaban k privatizációjából befolyó 101 milliárdot ne erre a célra fordítsuk? Azt gondolom, nem korrekt előre kijelenteni, hogy önök bizonyosak afelől, itt valakinek magánérdekei merültek fel. Anélkül, hogy a tartalmi gondolatiságát megváltoztatnánk ennek a pontna k, sokkal korrektebb a kérdés olyan módon történő feltevése - ahogy azt a módosító indítványomban megfogalmaztam , hogy fűződike bárkinek bármilyen érdeke ahhoz, hogy. Aztán majd a vizsgálat során erre fény derül, de előre kijelenteni, hogy ehhez Xnek v agy Ynak személyes érdeke fűződik, ez magát a vizsgálóbizottság értelmét lényegteleníti el. Ugyanez vonatkozik a 7. pontban és a 8. pontban megjelölt konkrét pénzösszegekre: 2 milliárd forint/kilométer, illetve a várhatóan több mint 650. Tisztelt Képvisel őtársaim! Azt gondolom, épp az a vizsgálóbizottság célja, hogy e számokról egyértelműen meggyőződjünk, és megnyugtató válaszokat kapjunk. Mindent összefoglalva: mi a magunk részéről támogatjuk a vizsgálóbizottság felállását, a részleteket illetően némi mód osítást javaslunk a határozati javaslat végleges formába öntése során, és reméljük, hogy mindenkiben minden kételyt és aggályt sikerül eloszlatni, mire befejezzük a vizsgálóbizottság munkáját. Köszönöm szépen a türelmüket. ELNÖK (Harrach Péter) : Ismét ké tperces felszólalások következnek. Soltész Miklós képviselő úré a szó. SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban a vizsgálóbizottság fogja eldönteni, hogy a feltett kérdések helyesek voltake részünkről, de azt is, hogy ez a szerződés, amely - ha minden igaz - ma megköttetett, helyes volte. Éppen ezért nem értettem államtitkár úr ideges válaszát, amellyel reagált Márton Attilának, hiszen nem most kell elmondania és bizonygatnia a maga igazát, ha valóban jogos minden úgy, ahogy ebben a szerződésben megköttetett. De az mégiscsak furcsa, hogy leszerződtek egy olyan autópályaszakaszra, amely kilométerenként 2 milliárd forintért fog megépülni. Ha az utóbbi években ilyen összeg elhangzott volna, akkor Keller Lászlótól let t volna hangos az egész sajtó, az egész média, mindenhol csak őt hallottuk volna, hogy micsoda áron építünk utat, és hogy szórjuk szét az adófizetők pénzét. Tisztelt Államtitkár Úr! Tudom, hogy nehéz helyzetben voltak, ugyanis Medgyessy Péter miniszterelnö k az ön miniszterét, illetve az ő miniszterét arra utasította, hogy március közepéig oldja meg ezt a problémát. Ennél nagyobb vágya egy eladónak sincs. Ha valaki úgy megy ki bármilyen piacra, hogy meg akarja szerezni azt az árut, a kereskedő vagy az eladó semmi mást nem csinál, csak hátradől és várja a licitet, hogy minél följebb menjen az ár. Önöket olyan helyzetbe hozta a
