Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 9 (130. szám) - A kormány által 2004. február 11-én bejelentett, az M5-ös autópálya megvásárlásával és továbbépítésével kapcsolatos kormánydöntés körülményeinek és az ez alapján az AKA Rt.-vel megkötni tervezett szerződések várható következményeinek kivizsgálására or... - ELNÖK (Harrach Péter): - MÁRTON ATTILA (Fidesz):
1144 pályázathoz szükségesek lettek volna, ezért koncessziós pályázatot írt ki, amivel együtt a hasznok szedésének jogát odaadta a nyertesnek. Hogy miért pont ez a nyertes volt, ezt nem ezen a kormányzaton kell számon kérni. A Postabankpénz: kedves képviselő úr, számtalanszor válaszoltunk rá. Ez egy ilyen jó lufi, amit el lehet eregetni, hogy hová lett a Postabankpénz. Egyszerűen megint csak alapfokú pénzügyi ismeretekre van szükség ahhoz, hogy az ember lássa, egy def icites államháztartás esetén indifferens kérdés, hogy melyik pénzből mit finanszírozok, vagy melyik bevételemből mit finanszírozok, és mi az, amit a hitelből finanszírozok. A kiadásaim egy részét a bevételeimből fizetem, a másik részét pedig hitelből fizet em. Most teljesen mindegy, hogy melyik részét fizetem a Postabank eladásából származó bevételből - mondhatom azt, hogy abból családi pótlékot fizetünk. Akkor ez most megnyugtatja a képviselő urat? És azt mondom, hogy akkor pedig ehelyett hitelt veszünk fel ahhoz, hogy az M5ös autópálya továbbépítését, üzemeltetését finanszírozzuk. Mennyivel rosszabb ez a történet, mint ha azt mondanám, hogy a Postabank eladásából befolyt pénzből az M5öst finanszírozzuk, és hitelből finanszírozzuk a családi pótlékot? Akkor megnyugtatná a képviselő urat? Ez az egész Postabankpénz történet ilyen felfújt lufi, aminek nincsen ténylegesen jelentősége. Hogy miért kell rendelkezésre állási díjat fizetni? Ez megint egy álnaiv kérdés, képviselő úr. Azért kell rendelkezésre állási d íjat fizetni, ezt minden vizsgálóbizottság nélkül nyilván tudni lehet, de ezt egy vizsgálóbizottság is megerősítheti, mert senki ingyen nem fogja továbbépíteni az autópályát és nem fogja 27 éven keresztül üzemeltetni, ami jelenti a fenntartást, jelenti a k arbantartást, és egy sor olyan munkálatot jelent, amitől egy út használható, a kor színvonalának megfelelő minőségben rendelkezésre áll a közlekedők számára. Azért, mert nincsen olyan, aki ezt ingyen elvégzi 27 éven keresztül, így hát rendelkezésre állási díjat kell fizetni, képviselő úr. Ilyen egyszerű a történet. Nyilván itt vég nélkül lehet folytatni a kérdéseket és válaszokat. Azt gondolom összefoglalva, hogy a kérdések egy jó része álkérdés, tulajdonképpen arra irányul, hogy azt az eredményt és sikert, amit a kormányzat elért ebben a kérdésben, azt lehetőleg kicsit befeketítsük, besározzuk, nehogy már véletlenül örüljön neki valaki, hogy itt valami eredményt sikerült elérni, és nehogy már véletlenül valaki azt a kérdést tegye fel, hogy az előző négy évb en vajon miért nem sikerült ugyanezt az eredményt elérni, amikor pontosan ugyanennyi lehetősége lett volna az előző kormányzatnak, hogy ilyen eredményt biztosítson az M5ös autópályahasználat kapcsán. (Lengyel Zoltán: Az M1est elfelejtetted?) Így hát azt gondolom, hogy ilyen értelemben egy politikai játékról van szó, de készséggel állunk elébe, és továbbra is minden választ meg fogunk adni. A saját magunk által szorgalmazott üvegzsebtörvény alapján egyébként minden szerződést nyilvánosságra fogunk hozni. Ezek a nyilvános szerződések a vizsgálóbizottság rendelkezésére is fognak állni, ugyanúgy, mint bárki másnak a rendelkezésére, ezeket meg lehet vizsgálni. Egyetlenegy kérésem van: tessék szíves a válaszokat meghallgatni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kétperces felszólalások következnek. Márton Attila képviselő úré a szó. MÁRTON ATTILA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Akkor az ön szófordulatával élve, alapszintű ismeretterj esztést hadd folytassak én is. Itt van nálam a jegyzőkönyv, idézem: “Elnök: Köszönöm, államtitkár úr. Javasolnám, fejezzük be a gazdasági bizottságnak e témakörben az ülését.” Tehát nem tárgyaltuk meg mind a 19 pontot, hanem az elnök lezárta, azzal a kitét ellel, hogy egyébként tudomása szerint vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezzük, és ebben a témakörben majd ott minden egyes kérdést fel lehet tenni, tehát nem veséztünk ki minden kérdést. A kérdések jó része, java része nyitott maradt.
