Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 9 (130. szám) - Jelentés a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról, az ellátó-intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról, valamint a jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javasla... - ELNÖK (Harrach Péter): - ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz):
1136 Az Oktatási Minisztérium egyik kiadványát itt súlyos kritika érte, aminek az volt a fő vezérszála, ahogy ezt egy fideszes képviselő elmondta, hogy nem helyes, ha önmagában az Oktatási Miniszt érium olyan kiadványokat juttat csak az iskolákba, amelyek a diákokat csak a jogaikról tájékoztatják, hogy ha esetleg ilyen ügyben a rendőrséggel kapcsolatba kerülnek, akkor milyen jogaik vannak. Én egyrészt azt gondolom - és ebben szerintem liberá lisok és konzervatívok egyetérthetünk , hogy azért jó, ha a fiatalok tudják azt, hogy milyen jogaik vannak akkor, ha esetleg bajba kerülnek. De azért azt is fontosnak tartom elmondani, hogy az Oktatási Minisztériumnak nem ez volt az egyetlen kiadványa: a “Légy észnél!” című program és kiadvány, a Szertelenül című magazin, a Kid's magazin, a Vészcsengő című újság, amely a pedagógusok lehetőségéről ír a drogprevencióban, és 2003ban volt ez a bizonyos Droginformációs Lapok. Ha jól számolom, ez az ötödik, önö k azt igényelték, hogy a negyedik vagy ötödikként ez elmegy egy sorozatban - nos, a sokadik volt egy sorozatban ez a kiadvány. Én a vezérszónoklatban beszéltem arról, hogy a metadon- és a tűcsereprogramok milyen jelentőséggel bírnak, és ezt itt újra szeret ném leszögezni, hogy igazuk van azoknak, akik szemléletváltást sürgetnek. A múlt heti történet, a Baptista Szeretetszolgálat tűcserebusza körüli igazolgatás szimbolikus esete annak, hogy mit is jelent pontosan ez a szemléletváltás, amire szükség van, milye n szemléletváltásnak kellene megtörténnie. Ez nagyon jó példa arra, hogy ez milyen bonyolult kérdés. A társadalomban rengeteg előítélet, rengeteg félelem van. Itt, ezen a helyen is fontos elmondani, hogy azok a szakemberek, akik nap mint nap áldozatos munk ával végzik például a tűcsereprogramot, valamennyiünk érdekében azért tevékenykednek, hogy ha már egyszer van néhány ezer szerencsétlen sorsú kábítószerfüggő személy Magyarországon, akik intravénásan fogyasztanak kábítószert, akkor legalább az ő köreikben és az ő köreikből kiindulóan ne terjedjen a hepatitis, a HIV és más vírusok. Akkor, amikor két éven belül ötödször zaklatja a rendőrség egy ilyen tűcsereprogramnak a működését, akkor láthatjuk, hogy bizony itt is szemléletváltásra lenne szükség. Azokat, ak ik ezen a területen dolgoznak - szociális munkásokat, orvosokat, önkénteseket , hagyni kell dolgozni, meg kell hagyni azt, hogy kialakulhasson és megmaradhasson az a bizalmon alapuló légkör a betegek, a kábítószerfogyasztók és a velük dolgozó szakemberek körében, ami lehetőséget teremt arra, hogy ezek a beteg emberek ne legyenek még betegebbek, és adott esetben szerencsés helyzetben visszatérhessenek nem beteg, hanem gyógyult emberként a társadalomba. Önök többször beszéltek arról, hogy gyermekes szülőkén t mit tesznek. Én valóban fiatalabb vagyok legtöbbjüknél, de mondjuk, húgom, kamaszkorú unokatestvéreim nekem is vannak, és nem zártam ki még annak a lehetőségét sem, hogy néhány éven belül az első gyermekem is megszületik, sőt kifejezetten szeretném ezt. És egyetlenegy gondolat erejéig visszautalva a büntetőjogi vitára: amikor az én gyermekem kamasz lesz, mindent el fogok követni azért, hogy ne nyúljon hozzá ezekhez a szerekhez. De ha ez mégis megtörténik, és választ kell adnom a kérdésre, hogy azt kívánome neki, hogy a büntetőjog büntesse, vagy pedig azt, hogy valamilyen megelőző programban vehessen részt a börtönbüntetés helyett, én az utóbbit fogom kívánni neki (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , és biztos vagyok benne, hogy ön ök ugyanezt kívánnák hasonló helyzetben saját gyermekeiknek. Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Egy kétperces felszólalást látok a monitoron: Zsigó Róbert képviselő úré a szó. ZSIGÓ RÓBERT (Fides z) : Köszönöm szépen, elnök úr. Én nem ígértem meg, hogy az előbbi lesz az utolsó felszólalásom, így aztán nyugodt lelkiismerettel megtehetem ezt. (17.40)
