Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 9 (130. szám) - Jelentés a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról, az ellátó-intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról, valamint a jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javasla... - ELNÖK (Harrach Péter): - ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz):
1133 különböző módokon és különböző hangsúlyokkal, de támogatott, és amelyet mi is támogatandónak és támogatásra méltónak tartunk. Azt mondjuk, hogy szükség van az ártalomcsökkentésre, mert a kábítószerfüggőnél csak a kábítószerfüggése miatt meghaló, elhalálo zó fiatal a szomorúbb és nagyobb veszteség a társadalomnak. Azt mondjuk, hogy szükség van értelmes párbeszédre, és köszönetet szeretnék mondani azoknak a képviselőtársaimnak, akik ezen a területen eddig is nagyon sokat tettek, akik ezt a témát, ha úgy tets zik, a felszínen tartják. Sok kérdésben nem értek ugyan egyet, mondjuk, Pettkó és Gusztos képviselő úrral, mégis azt mondom, ez fontos, hogy ők ezt a kérdést a média, a figyelem homlokterében tartják. Fontos, mert lehetővé teszi azt, hogy ezen alapulva lép éseket tehessünk, eredményeket érhessünk el, fönnmaradjon az a fajta párbeszéd, amelyik valós képet ad, és a kábítószerproblémával való őszinte szembenézésnek a lehetőségét teremti meg a társadalomban. És igen, azt mondom, hogy ez a mai vita egyáltalán ne m volt értelmetlen, ez a mai vita is hasznos volt, ebben a mai vitában is beszéltünk fontos dolgokról. Mert azt szeretném, ha ennél a vitánál egy dolgot megjegyeznénk: a kábítószer elleni küzdelemnek a főszereplői nem a parlamenti képviselők. A kábítószer elleni küzdelemnek a főszereplői azok a lelkészek, civil szakemberek, azok az orvosok és pedagógusok, az a nagyon sok ember, aki valóban naponta ezzel a problémával szembenéz, aki naponta tesz azért valamit, hogy gyermekeink, a fiatalok ne váljanak kábítós zerfüggővé, aki naponta tesz valamit azért, hogy a már kábítószerfüggő vagy kábítószerrel találkozó fiatalokat visszavezesse a társadalomba. Úgyhogy mai utolsó felszólalásomban hadd legyen az utolsó szavam a nekik szóló köszönet. Önöknek is köszönöm a figy elmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Két percre kért szót Zsigó Róbert képviselő úr. ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz) : Köszönöm szépen. Nemcsak azért kértem szót, hogy Arató Gergely képviselő úr lássa: ismerem a lehetőségeimet. Örülö k egyébként annak, hogy szóba áll velem a folyosón. (Arató Gergely: Is.) Én csak arra utaltam itt, képviselő úr, a kétperces felszólalások okán - és még el is mondtam talán, hogy senkinek nem akarom kétségbe vonni az ehhez való jogát , csak azt kértem a k épviselő uraktól, hogy ha olyan témákban, mint például a rádió előtti tüntetés, vagy a félreérthető megnyilatkozásokból keletkezett reakciók, amelyek nem ehhez a témához tartoznak, ebben tudnánk kicsit türtőztetni magunkat, még eredményesebbek lehetnénk. E gyébként elismerem: mindenkinek joga van, és élhet is vele, a kétperces felszólalásra. Még egy mondat, tisztelt képviselő hölgyek és urak. Sokszor elhangzott képviselők szájából: olyan drogpolitikával értenek egyet, olyan büntető törvénykönyvvel értenek eg yet, amelyik se ebbe az irányba, se abba az irányba nem kötelezi el magát. Bizony, gyermekes szülők tudják leginkább, hogy az ember életében vannak ilyen szakaszok. Aztán elérkezik az a pillanat, amikor valahová kell tenni a voksot, valahová, valamely irán yba dönteni kell. Azt gondolom, hogy Magyarországon, amilyen egyébként a kábítószerprobléma, a kábítószer terjedésének helyzete, egy idő után eljön az a pillanat, hogy valamelyik oldalra, valahová el kell köteleződni, hogy hosszú ideig, hosszabb ideig, mi nt négy esztendő, lehessen vinni egy olyan kábítószermegelőzési politikát, amelynek hátha van eredménye. Merthogy ugyanis ezen a területen kétháromnégy esztendő alatt nem hozhat eredményeket akármilyen jó politika; el kell köteleződni, hogy majd tíz esz tendő múlva, amikor vagy itt, vagy egyébként személyes életünkben beszélgetünk, akkor azt mondjuk, hogy ez a tíz esztendő úgy múlt el, hogy ennek valóban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) van eredménye. Köszönöm szépen, elnö k úr.
