Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 9 (130. szám) - Jelentés a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról, az ellátó-intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról, valamint a jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javasla... - ELNÖK (Harrach Péter): - ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz):
1130 Köszönöm. Ígérem, utoljára, mert látom, Zsigó képviselő úr nagyon szeretne hozzászólni. Szóval, azt állítani, Gusztos képviselő úr, hogy mi befogjuk a fülünket, és becsukjuk a szemünket a kérdés kapcsán - legalább ennek a jelentésnek az első mondatát olvassa el, ami azt írj a, hogy a 96/2000es országgyűlési határozat az alapja az egész jelentésnek, amit önök dicsérgetnek; tehát az előző kormányzati ciklus alatt elfogadott, komplex kábítószerellenes program. S hogy annak egy részében, a büntetőjogi megítélés kérdésében éles ellentmondás van közöttünk, úgy gondolom, hogy az az alapja, de azt állítani, hogy mi kvázi szőnyeg alá söpörjük a problémát, és csak kriminalizálni akarunk, ez enyhén szólva csúsztatás. Megígérem, több kétpercesem nem lesz. ELNÖK (Harrach Péter) : Normál f elszólalások következnek, Zsigó Róbert képviselő úré a szó. ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elhatároztam, hogy a vezérszónoki kör után, ha nem nagyon muszáj, nem fogok kétperces hozzászólást tenn i, inkább normál felszólalásban szeretnék néhány dologra reagálni, mert elég sok minden elhangzott ebben a vitában. Megpróbálom ezt úgy tenni, hogy ne gerjesszek újabb vitákat. Azt ugyan nem várom, hogy megértsék, amit mondok, de remélem, hogy lehet ezt ny ugodtan tenni. Szó esett itt arról régebben, hogy mikor jelent meg a kábítószerprobléma Magyarországon. (17.10) Azt gondolom, hogy nem ez a kérdés - van olyan képviselő, akinek ebben igaza van, hogy jóval a rendszerváltozás előtt , az a kérdés most, a ma i napon, hogy mikor született erre olyan politikai válasz, amely lehetővé tette azt, hogy valóban a szakemberek bizonyos keretek között, összehangoltan tudjanak dolgozni ezen a területen. 1997re sikerült ezt elérni, hogy a parlamentben legyen egy eseti bi zottság, amely ezzel foglalkozik, és 1998ban a kormányváltás után lehetett azt elérni, hogy legyen egy főbizottsága az Országgyűlésnek, amely ennek a kérdésnek, legalábbis, ha azt mondjuk, első helyen, de mégis a felelőse, ahol ezekről lehet beszélni. 199 8ban a kormányváltás után került ez külön minisztériumi helyettes államtitkári szintre, már a koordinálása magában az államigazgatásban. Azt gondoltam, hogy egy ilyen vitában legalább néhány dologban tisztábban tudunk látni, és azokban a nézetkülönbsé gekben, amelyek vannak közöttünk, legalább néhányat a helyére lehet tenni. Nagyon sajnálom, hogy ez nem sikerült. Becsülendő ugyan, hogy van olyan szervezet, van olyan képviselő, aki mindent megtesz azért, hogy a tévéidőben legalább a választások előtt azo kat a szavazókat maga mellé állítsa, akik már kipróbálták a kábítószert, de azt gondolom, hogy ezzel nem oldunk meg semmit ezen a problémán. Nagyon becsülendő lenne, ha nem erről lenne szó. Erről a témáról szó lévén ez nagyon visszataszítónak tűnik. Volt o lyan vezérszónoklat, amelyben nagyjából mindenkiről szó esett, csak a szülőkről és a családokról nem esett egy szó sem. Vajon miért van az, hogy vannak olyan szervezetek vagy van olyan szervezet a magyar parlamentben, amely úgy gondolja, hogy mindenki ille tékes ebben az ügyben segíteni, csak a szülő, a család nem? Én is kérdéseket teszek fel, ha lehet. Volt olyan vezérszónoklat ebben a Házban a ma délutáni vita folyamán, ahol csak és kizárólag a kábítószert már kipróbálókról volt szó. Egy szó sem esett azok ról, akik nem találkoztak még a kábítószerrel. Én is csak kérdéseket teszek fel, hogy vajon miért nem. Velük mi lesz? Nekik mit üzen a kormány? Merthogy, tisztelt képviselő urak és hölgyek, ebben a vitában bárki bármit mond, az üzenet. És hogy ehhez kapcso lódjak, véletlenül betévedtem egy bevásárlóközpontba a hét végén. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a helyzet van most, hogy van egy pult ebben a bevásárlóközpontban, ahol nagyjából tíz képeslapot reklámoznak. Ebből a tíz képeslapból három volt olyan, amely, ha egy kicsit erősen akarok fogalmazni, direkt felhívás egyébként kábítószerfogyasztásra. Ilyen időket élünk. Én is fel tudom tenni a kérdést, hogy ez az üzenet egy ilyen helyzetben, amelyben manapság élünk,
