Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 9 (130. szám) - A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - NYITRAY ANDRÁS (Fidesz):
1071 egymástól. Én azért még egyszer - mert ismétlés a tudás anyja - elmondanám azt, hogy a nemzetőrség ügyében és sajnos sok más egyéb ügyben meglehetősen szokatlan, az úri viselkedés alapjait is kikezdő taktikát alkalmaztak a tisztelt kormánypártiak, és itt elsősorban a honvédelmi miniszter úrra és környezetére gondolok. Mi történt a nemzetőrséggel? Először az volt, hogy nem egészen jó így, ahogyan van, de azért ezt mi tovább visszük, hiszen országgyűlési határozat van róla. Ezzel indult a dolog 2002 t avaszán vagy nyarán. Azután eltelt néhány hónap, akkor már arról volt szó, hogy ezt csak másként lehet megcsinálni, így nem, azután majd eljött az a bizonyos időpont, amikor kiderült, hogy sehogy se akarják. Most meg már annyira sehogy sem akarnak semmi ha sonlót, hogy a koncepcióban még az utalás szintjén, az önkéntes tartalékos rendszer megemlítését is hiányolva ez a fogalom teljesen kikerült ebből a koncepcióból. Márpedig azt hiszem, itt messze nem az a fontos, hogy ezt minek nevezzük el. Többször elmondt am, nekem teljesen mindegy, minek nevezik. Egy kérésem van: ne munkásőrség legyen a neve, mert utólagosan nem fest valami jól ez a definíció, de bármi másnak el lehet nevezni. (Zaj az MSZP padsoraiban.) Ha a nemzetőrség önöknek annyira fáj - nekem fáj az, hogy önöknek annyira fáj , keressünk egy kölcsönösen elfogadható elnevezést. Uraim! Nézzenek körül a világban, legalább Európában, messzebb ne menjünk! Nézzék meg, hány olyan ország van, azzal szemben hány olyan másmilyen ország van, ahol nincsen valamifé le, a nemzetőrséghez, a nemzeti gárdához hasonló szervezet, vagy eleve a honvédség úgy van felépítve, hogy már az magában foglalja a tartalékos rendszert, mint például a svájci hadsereg. (12.40) De azért sok egyéb példát is felhozhatnánk, ahol meg van az s zervezve - és itt ez a kulcskérdés , hogy bizonyos vész esetén hogyan lehet a hadköteles korú és a megfelelően kiképzett, mondjuk úgy, katonaviselt embereket a lehető leggyorsabban beállítani egy olyan feladatra, ami az ország védelmét szolgálja. S ebbe b elefér a katonai támadás éppen úgy, mint a katasztrófa és a többi. A polgári védelem teljesen másról szól; azt is tudjuk, hogy nem is a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozik, hanem a Belügyminisztérium alárendeltségében van, és egészen másról szól ott a tört énet, mint amiről itt mi beszélünk. Egyébként nekünk ez nem is a feladatunk. A polgári védelmet semmiképpen nem lehet itt katonai értelemben venni. A másik az, hogy bár a polgárőrségről is elhangzott néhány méltató szó, de azért a polgárőrség sem erről szó l - ez megint egy újabb, a mostani témától idegen fogalom. Tehát ezeket nem kellene összemosni. Itt egyszerűen arról van szó, hogy minden országban, ahol van honvédség - márpedig azt hiszem, talán egy ország van a világon, amelyiknek nincsen önálló haderej e , mindenütt, ahol önálló haderő van, annak van egyfajta ilyen rendszere, amit különbözőképpen neveznek el, különbözőképpen szervezik meg, de mind ugyanazt a célt szolgálja. Én hallottam már bizonyos elképzeléseket, hogy idővel majd valamilyen formában - most nem mennék ebbe bele - ki fog ez, kvázi spontán alakulni, már ilyet is mondtak magukat szakértőnek nevező emberek, de én azt gondolom, ez azért nem tíz évnél rövidebb idő, hogy erről gondoskodni kelljen. Tehát nem lehet azt mondani, hogy most csak a következő tíz évről gondolkozunk, és utána majd újra elkezdünk gondolkozni, mert ha ez a kérdés végleg lekerül napirendről, annak azért számos következménye van. Ezt regenerálni vagy netán újraéleszteni sokkalsokkal többe kerül - és itt végső soron térjün k vissza arra is, hogy mire is megy el az a 350 milliárd , ez tehát akkor még többe kerülne. És ha most azt mondjuk, hogy ennek a dolognak nincs is abban a formában realitása, vagy nincs abban a formában szükség rá, ahogyan ezt önök állítják, akkor se gon dolom, hogy helyes ezt a témát teljesen levenni a napirendről. Feltétlenül szükség volna arra, hogy ezzel - komolyan és hosszú távon elemezve a lehetőségeket, a kockázatokat és a szükséges feltételeket - legalább a Honvédelmi Minisztériumban vagy a vezérka r bizonyos szintjén foglalkozzanak, alakuljon ki egy olyan törzs, amelyik ezzel foglalkozik. Ha jól emlékszem, ez is volt az elképzelésünk annak idején, és ezt önök sem vitatták különösebben.
