Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 9 (130. szám) - Az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek az áruk szabad áramlását biztosító rendelkezéseihez kapcsolódó kölcsönös elismerés alkalmazásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. FÜLE ISTVÁN, az európai integrációs ügyek bizottságának előadója: - ELNÖK (Mandur László): - IVANICS FERENC (Fidesz):
1045 lépéséhez érkezik, másrészről pedig egy olyan joganyag, amely következménye a magyarországi joganyag Európai Unióhoz való igazításának. Amit a korábbiakban hallhattunk - akár az államtitkár úrtól, akár Füle képviselő úrtól , azt hiszem, teljesen helyén lévő dolgok; nagy valószínűséggel nem ez lesz az a törvényjavaslat, amely óriási vitákat fog g erjeszteni a parlamenten belül. Miért fontos azonban megszólalni? Úgy hiszem, mindenképpen érdemes említést tenni arról, ami az Európai Unió lényegét jelenti, nevezetesen: amikor elindult az Európai Szén- és Acélközösség együttműködése, akkor olyan alapvet ő problémákba ütköztek, amelynek a felismerése már nagyon korán, gyakorlatilag három év után megtörtént, amikor is Messinában a hatok vezetői már arról tárgyaltak, hogy fokozatosan, lépésekben egységesítsék piacaikat is. Az alapelv az volt, ami korábban a Szén- és Acélközösség kimunkálása idején, azaz olyasvalamit létrehozni, amelynek az egységes hozadéka nagyobb, mint ha ugyanezt különkülön tennék. Az 1957es római szerződés erre már konkrét választ és egyebek között éppen a négy szabadság elvének kitűzés ével konkrét megoldást is ajánl. Mi ez a négy szabadságelv? Mindannyian, legalábbis remélem, hogy egyre többen és többen tudjuk Magyarországon, hogy a négy szabadságelv az áruk szabad áramlása, a tőke szabad mozgása, a szolgáltatások szabad áramlása és a s zemélyek szabad mozgása. Ez az a négy alapelv, amely folyamatosan közelíti egymáshoz az Európai Unió tagországait. S ha már említettem az Szén- és Acélközösséget, amely 1951ben jött létre, akkor onnantól kezdve jól láthatjuk, hogy milyen hosszú, több mint ötvenéves folyamat után tartunk ott, hogy most, 2004. május 1je előtt a magyar parlament tárgyal egy joganyagot, ami annak az elhatározásnak a következménye. Tehát ha jól átgondoljuk, akkor pontosan láthatjuk, hogy miért is fontos ez a négy alapelv; tula jdonképpen évek hosszú során derült ki az Európai Gazdasági Közösség számára, hogy bizonybizony közelíteni kellene a különböző szabályozásokat. (10.30) Az áruk szabad áramlásának szabályozásakor azon a kettősségen kellett úrrá lenni, hogy egyfelől biztosí tani kellett az egyenlő értékesítési feltételeket valamennyi tagállam bármely vállalata számára egymás piacain, másfelől viszont nem foszthatták meg a tagországokat sem azon joguktól, hogy biztonsági, közegészségügyi, környezetvédelmi vagy etikai megfontol ásból valamely terméket mégiscsak kizárhassanak a belföldi forgalomból. Ez az a kettős feltétel, ez az a szabadságelv, amely alapján fejlődött az áruk szabad mozgásának a fejezete. A Közös Piac a nyolcvanas évek elejére már egyre inkább aggódott azért, mer t az Európai Közösség alapító tagjai a belső kereskedelmükben minden kvótát és vámot megszüntetve tizenöt év után sem találták még kielégítőnek a helyzetet, a Közösség még mindig nem vált olyan közös piaccá, mint amilyenné kellett volna, vagy amilyenné sze rették volna. A hivatalos határügyintézések késleltették és megdrágították az egyik tagállamból a másikba történő árufuvarozást. Sok EUállampolgár számára változatlanul lehetetlen volt másik tagállamban gyakorolni a hivatását. A szolgáltatóipar, például a biztosítási rendszer nem működött közösségi szinten. Egy francia és egy brit közgazdász készített egy jelentést, amely az Európai Parlament elé került. Ebben többek között az állt, hogy az ilyen jellegű buktatók a közösség dolgozóira lebontva minden évben azok egyheti fizetésének megfelelő összeget emésztenek fel. Így változott folyamatosan az Európai Unió, amikor is elrendelték, hogy felül kell vizsgálni mindazt az intézkedési tervet, ami felhalmozódott az Európa Tanács előtt. Erre kidolgoztak egy olyan i ntézkedési tervet, amely 1992re rendezte volna a lemaradást. Elkészült az a fehér könyv, amely Lord Cocfield nevéhez fűződik. Az általa összeállított fehér könyv háromszáz olyan intézkedést sorol fel, amelyre szükség van, illetve szükség lesz az egységes belső piac kialakításához. Ezeket három kategóriába osztotta: fizikai, technikai és pénzügyi akadályok megszüntetése. Ez a jelentés lehetőséget teremtett arra, hogy a szabályozás egységessé válhassék, és a belső piac a kilencvenes évekre már ténylegesen ma jdnem kialakultnak tekinthető.
