Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 9 (130. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár:
1028 biztosítsák, akkor a napi taktikai politikai megfontolásokon túl kell lépni. Nagyon remélem, h ogy az egészségügy átalakítását érintő legfontosabb kérdések nem esnek áldozatául sanda politikai szándékoknak. Az egészségügyi négypárti egyeztetés sikerének az a záloga, hogy a parlamenti pártok a realitások talaján állva az ellátások minimumszintjétől e gészen - ha szükséges - az ellátások üzleti szintjéig kompromisszumot kössenek. A köztársaság lakosságának, polgárainak, állampolgárainak, szülőknek, nagyszülőknek, gyerekeknek, egészséges és beteg embertársainknak az ellátás biztonsága a tét. Ehhez kérem továbbra is a parlamenti pártok és más érdekeltek támogatását, a szakmai szervezetek támogatását is beleértve. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes asszony. A kormány nevében Vojnik Mária egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár asszony kíván felszólalni. Parancsoljon, öné a szó. DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képvi selő Asszony! Az egészségügy és egészségünk tízmillió ember közös ügye hazánkban. Magam is azt gondolom, hogy nemzeti ügyről van szó. Ugyanakkor egy olyan kérdésről kell tárgyalnunk, amikor az egészségügy átalakításáról szólunk, amely természeténél fogva k özép- és hosszú távú tervezést igényel, és amelyben minden megtett lépésünknek tíztizenöt év múlva tükröződik vissza a haszna vagy épp kára a lakosság egészségi állapotában. Magam is egyetértek azzal, hogy az egészség kérdéseiről folyamatos társadalmi pár beszédben, nyíltan, a lakosság véleményét is kikérve kell konzultálnunk, és ennek ismeretében kell a döntéseinket meghozni. A társadalmi oldal hangsúlyozása mellett azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy az egészségügy szakmai tartalmának meghatározó e leme, tehát az ellátórendszer működtetése a legmagasabb szintű végzettséget és tudást igénylő szakmai kérdés is. Az egészségügyi ellátórendszer is reformra szorul ma Magyarországon. Reformra szorul, mert nem mindenütt, nem következetesen és nem mindenben é pít a betegek szükségleteire. Reformra szorul, mert hosszú ideig mennyiségi mutatók alapján döntöttünk a szükséges fejlesztésekről ahelyett, hogy a változó lakossági korösszetétel, a hagyományosat kiváltó új technológiák felhasználásával egy alkalmazkodó, a XXI. században is korszerű, ugyanakkor finanszírozható ellátórendszer irányába mozdultunk volna el. Mindezek alapján meggyőződésem, hogy az egészségügy jövőjéről és az egészségügyi ellátórendszer reformjáról egyszerre, de külön is meg kell hozni azokat a szakmai közös egyezségeket a szakmai megbeszéléseken, amelyek a nemzetközi gyakorlatban is kialakított objektív alapokon nyugodva, politikai és világnézeti megközelítésektől mentesen mérik fel a szükségleteket, és ehhez illesztik a reformlépéseket. Ezen t úlmenően azonban nyilván politikai kérdést is jelenthet a legfontosabb célok kijelölése és a megvalósítandó lépéseknek és módszereknek a megválasztása. Ezekről a kérdésekről érdemi politikai és nem politikusi vitákat kell lefolytatni. Tudom, hogy egy beteg számára nincs annál rosszabb, mint ha a konzíliumra érkező orvosok a beteg feje fölött különféle diagnózisokat felállítva egymást akarják legyőzni és nem a betegséget. Ezért tehát ha a magyar egészségügyi ellátórendszert - amelyről azt gondoljuk, hogy bet eg - reformmal szeretnénk gyógyítani, akkor olyan konzíliumban szeretnék részt venni, és remélem, önök is, amelynek eredményeképpen a kollégáim tudását a magaméval kiegészítve együtt tervezzük meg a sikeresnek szánt terápiát. Köszönöm képviselő asszony fel vetését, és természetesen a mindannyiunkat érintő közös ügyben közösen kell megfogalmaznunk a legfontosabb feladatokat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) (9.10)
