Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 8 (129. szám) - A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz):
1011 A javaslat ellen igazából az volt a kifogás, hogy minden árutermelőre, borászati tevékenységet folytatóra egyformán kötelezővé tette a szakirány ú végzettséget. Lehet, hogy a teljes törlés helyett, mint ahogy a 71es számú módosító javaslatban is szerepel, éves áruforgalomhoz, például 80 hektoliter, de lehetne 500 hektoliter borhoz is kötni a szakirányú végzettség előírását. Lehetett volna a pince mérete alapján is előírni ezt a kötelezettséget. Annyi bizonyos, hogy a legegyszerűbb megoldásnak a bekezdés teljes törlése ígérkezik. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Harrach Péter) : Lasztovicza Jenő képviselő úrnak adom meg a szót. LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Az 53. ponthoz szeretnék először hozzászólni. Úgy látom, hogy a 19. § (2) bekezdését Karakas képviselő úrék is megfogalmazták hárompárti indítványként, hogy a bor cukortartalmának a változását ennek megtörtént e előtt az illetékes hegyközségnek írásban be kell jelenteni. Ők ezt a második pontot teljes egészében kivennék. Én úgy gondolom, hogy ez pedig fontos passzus, hiszen a bor cukortartalmának a növelése a bortörvényben ugyan engedélyezett eljárás bizonyos mé rtékig, ami eddig jól működött, hogy a hegyközségnek be kellene jelenteni. Úgy gondolom, hogy ennek csak az utolsó mondata az, amit ki kellene venni, hogy a bejelentés elmulasztása esetén a hegybíró a hiány pótlásáig a származási bizonyítvány kiadását megt agadhatja, valamint 20100 ezer forintig terjedő bírságot szabhatna ki. Úgy gondolom, hogy ellenőrizhetetlen, hiszen rengeteg olyan kistermelő van, aki otthon dolgozza fel a szőlőjét saját fogyasztásra vagy kisebb mértékben viszontfelvásárlónak eladásra. D e a nagy tételű, nagyüzemi cukorfelhasználást, cukorral való feljavítást igenis be kellene jelenteni. A következő, amihez hozzászólnék, az a 60. pontban található, hogy a nem szőlő alapú alkoholos termékek és szőlőbor azonos adóraktárban nem tárolható. Én örülök neki, hogy ugyan az én javaslatomat nem támogatták, de szintén a Karakas képviselő úrék hasonló módosítót nyújtottak be ehhez a passzushoz. A 63. pontban úgy gondolom, hogy jobban konkretizálni kellene, hogy a szőlő- és az asztali borról, illetve a meghatározott termőhelyről szóló minőségi származási bizonyítványt a hegybíró adja ki, mert az elég tág fogalom, hogy a hegyközség. Tehát itt konkrétan meg kellene határozni a törvényben is, hogy ki az, akinek aláírási jogosítványa van, és ki adhatja ezeke t a származási igazolványokat. Nagyon fontosnak tartom, amit én is beadtam módosítóként, de a kormánypárti képviselők is a 71. pontban, hogy a külföldről származó bor mennyiségére vonatkozó adatokat a vámhatóság nemcsak hogy az OBInak köteles megadni, han em az illetékes hegyközségnek is jelezni kell, hogy mekkora mennyiség honnan hova származott, így lehet ellenőrizni ezeket az importból származó borokat. Amit sajnálok, hogy nem fogadott el egy bizottság sem, és a kormány sem támogatott, de kapcsolódó módo sítóként szeretném benyújtani, hogy a szőlő feldolgozására, a must és bor előállítására, átvételére, kezelésére, forgalomba hozatalára, csomagolására, tárolására szolgáló épületek, helyiségek, azok berendezései a pince- és borhigiéniai követelményeknek kel l hogy megfelelőek legyenek. Én javasoltam a pince- és borhigiéniai követelményeket; ugyan az eredeti verzióban az van benne, hogy az egészségügyi követelményeknek feleljenek meg. Úgy gondolom, hogy Magyarországon több tízezer olyan kis borászat és pincész et van, amelyek esetleg több száz éves hagyománnyal bírnak, és a pincék nincsenek mennyezetig csempézve, nem a legmodernebb koracél edények vannak bennük, és ha ezt bent hagyjuk, akkor úgy gondolom, hogy a szakhatóságok lehet, hogy nem fogják megengedni az t, hogy azokban a régi patinás, hagyományokkal bíró pincészetekben a borászati technológiát alkalmazhassák. Hiszen tudjuk azt, hogy milyen szigorúak a
