Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 8 (129. szám) - A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - ELNÖK (Harrach Péter): - DEMETER ERVIN (Fidesz):
1009 ELNÖK (Harrach Péter) : Lasztovicza Jenőé a szó. LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz) : Köszönöm szépen. Még egyszer csak arra szeretném kérni a képviselőtársaimat, ne fosszunk meg más borvidé keket ennek a technológiának a gyakorlásától, amelyhez, ahogy elmondta Demeter képviselőtársam is, megfelelő környezeti feltételek kellenek, anélkül nem működik, ezzel maximálisan egyetértek. Úgy gondolom, hogy a tokaji nevet nem ezek a borvidékek vagy bor osgazdák és termelők fogják lehúzni, hanem az, ha Tokajban nem megfelelő minőségben állítják elő az aszút, és az húzza le, ami ment például a '80as években vagy a '80as évek előtt, a '70es években, ahogy akkor állították elő az aszút, mert sokan tudjuk, akik jártunk arra szakmai gyakorlaton, vagy barátaink dolgoztak ott, hogy akkor sok esetben hogyan készült a tokaji aszú. Az húzza le, és nem az a pár termelő vagy jó néhány termelő, aki esetleg kísérletképpen piciben előállítja, és lehet, hogy megpróbál extraprofitot elérni a saját kis gazdaságában. ELNÖK (Harrach Péter) : Hogy a vitát még jobban tudjuk élvezni, öt perc szünetet tartunk. (Szünet: 0.260.36 Elnök: Harrach Péter Jegyzők: Nagy Nóra és dr. Vidoven Árpád) ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Képvi selőtársaim! Folytatjuk a munkát. Úgy tűnik, hogy a tokaji aszúhoz nem térünk vissza, több felszólaló a részletes vita e szakaszában nincsen, ezért ezt a szakaszt lezárom. (Demeter Ervin: De van!) Ehhez a szakaszhoz, Ervin? (Demeter Ervin: Igen.) Kissé meg késve, de méltánylandó ebben a nemes témában, Demeter Erviné a szó. DEMETER ERVIN (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr, igyekszem rövidséggel meghálálni a nagylelkűségét, de az ajánlás 5. és 6. pontjában, tehát a borvidéki régió és a borvidék meghatározásán ál az álláspontokat szükséges tisztázni, hisz Karakas János képviselőtársam is felvetette. Ha volt valamiben négypárti egyetértés, akkor abban volt, hogy a borvidéki régió maradjon el. Természetesen ez végül nem minden szocialista képviselő tetszését nyert e el, és ezért nem beszélhetünk itt négypárti megállapodásról. Mi is húzódik meg a dolog hátterében, a vita hátterében? Az, hogy a borvidéki rendszerben a legalsó szint megkétszereződne. Tehát ha a borvidéken túlmenően van egy borvidéki régió is, hozzá kap csolódó jogosítványokkal, akkor az a furcsa helyzet áll elő, hogy ugyanarról a területről van egy borvidéki bor, és lehet egy régiós bor is. Ezzel a hegyközségi rendszer megkettőződik, amivel négyszintűvé válik már. Ráadásul az a javaslat, amit itt az 5. s zám alatt Karakas János és Szalay Gábor beterjesztett, a borvidéki régióval annyit tesz, hogy a szomszédos borvidékek önkéntes társulásából az önkéntes szócskát kihúzza, ami nem biztos, hogy helyeselendő. De létezik egy olyan megoldás, vagy körvonalazódik, a bortörvény vitája során csiszolódik egy olyan megoldás, ami talán áthidalja ezt a problémát, aminek az a lényege, hogy a legkisebb hegyközségi szint maga egy régió lenne, annak függvényében, hogy az adott borvidék ki tud alakítani régiót, vagy sem. Aki ki tud alakítani, tehát aki össze tud állni, ott azok alkotnak egy régiót, ahol pedig nem találnak társat, vagy nem akarnak társat, ott maga a borvidék önállóan képezi ezt a régiót. Ez a megoldás jelenthetne választ arra a felvetésre, hogy túl sok a 22 bor vidék, tegyük valahogy átláthatóbbá. Az általános vitában abban maradtunk, hogy erre nem találtuk még meg a jó megoldást. Itt van egy olyan lehetőség, ami ezzel kecsegtet, benyújtottam, talán sikerül is hozzá még társakat szerezni, és a mezőgazdasági bizot tságban lehet a javaslatot tovább csiszolni.
