Országgyűlési napló - 2003. évi téli rendkívüli ülésszak
2003. december 22 (120. szám) - Dr. Vadai Ágnes (MSZP) - a honvédelmi miniszterhez - “Milyen hatást gyakorolnak a módosított Gripen-bérleti megállapodás kifizetései az ország költségvetésére?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. VADAI ÁGNES (MSZP):
29 képviselőtársaim, ha lemondjuk a s zerződést, akkor mintegy 6070 milliárd forintot kellett volna az országnak kifizetni. Ki vállalta volna ezt a felelősséget?! Ki vállalta volna azt a felelősséget az ország európai uniós tárgyalásai során, hogy azokat a partnereinket, akiktől segítséget ké rtünk, vágjuk szembe egyszerűen azért, mert az előző kormány rossz döntését fölmondjuk? Tisztelt Képviselőtársaim! Nem volt más lehetőség, mint hogy újra kezdtük tárgyalni azt a szerződést, aminek a megkötésére semmiféle indok nem volt, hiszen arra a felad atra, amelyre a Gripent önök szánták, már van repülőgépünk, tisztelt hölgyeim és uraim. Valami olyan funkciót és feladatot kerestünk, amely egyébként beleillik a NATOegyüttműködésbe, az ország számára finanszírozható, és nem jelent különösebb problémát. A másik, amit szeretnék önöknek e tárgykörben elmondani, az az, hogy a bérleti megállapodás, amelyet mi átváltoztattunk, egy olyan repülőgéptípust eredményez - amelyet, megjegyzem, most a csehek is elfogadtak , amelynek eredményeképpen hosszú távú, korszer ű megoldásra van lehetőségünk. Önök 10 évre kötöttek volna, mi 2530 évre. Az önökétől a mienk 30 milliárd forinttal összesen több, de itt szeretném fölhívni a figyelmet, mindenekelőtt a volt miniszterelnök úr és pénzügyminiszter úr figyelmét szeretném kér ni, hogy az a megközelítés, amelyben ők azt mondják, hogy a Gripen költségeiből 30 vagy 60 milliárd forintot meg lehetett volna takarítani, az egyszerűen nonszensz. Ez egy olyan nagyotmondás, egy olyan bonmot, amit egy ilyen parlamentben nem illő elmondani , hiszen nekik kell tudniuk, hogy olyan szerződést kötöttek, hogy az első három évben 30 milliárd forintot költöttünk volna évente erre a szerződésre. Nem tettünk mást, mint azt kértük, hogy az ország teherbíró képességének megfelelően, éves szinten egyenl ő arányban osszuk el a költségeket. Hogyan lehetett volna abból a nem lévő pénzből ma lakáshitelkamatot finanszírozni? (Derültség az ellenzéki padsorokban. - Tállai András: Te tudod a legjobban! 50 milliót kértél kölcsön!) Tisztelt Képviselőtársaim! Azt ké rdezem önöktől, hogy hogyan tehették volna ezt meg! (Az elnök csenget.) A nevetést egyfajta önkritikának veszem, és jelzem, hogy mindenekelőtt ezt önöknek egy frakcióülésen kellene megbeszélni. Tisztelt Képviselő Asszony! A módosított bérleti szerződés - m ég egyszer mondom - 32 milliárd forinttal jelent többet az országnak plusz kétéves törlesztési idővel, és minden évben azonos mértéket törlesztünk: 14,8 milliárdot. Megjegyzem, ha nem változtatjuk, csak az idén 30 milliárd forintot kellett volna törleszten ünk. A tárca természetesen a költségvetésben nem rendelkezett más forrással, mint ahogy az előző kormány sem hozott létre külön forrást arra, hogy ezt a repülőgépet finanszírozzuk. Hogy kivel van a hiba, a géppel vagy a Fidesszel: én azt tudom, hogy a gépp el bizonyosan nincsen. Megjegyzem és befejezésül még egyszer mondom: a csehek is ugyanezen megoldás mellett döntöttek, azaz nagy valószínűséggel az a megoldás, amit mi javasolunk az országnak, európai, elfogadható és minőségileg, hosszú távra megoldás. Kös zönöm. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Megkérdezem a képviselő asszonyt, elfogadjae a miniszter válaszát. Parancsoljon! DR. VADAI ÁGNES (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr . Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az elhangzott adatokból és az általam ismert tényekből az derül ki, hogy spórolni lehetett volna, de nem 60 milliárdot, hanem 100 milliárdot. Nem jövőre, a 2004es költségvetésben, hanem 2014ig lehetett volna ezt az összeget megspórolni.
