Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 30 (91. szám) - A kutatási és technológiai innovációs alapról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz):
1000 nagyob b volt a termelékenység, és a Magyarországon lévő működő tőke is jelentősebb mértékben volt jelen, mint ma. Ebből következik, hogy teljes mértékben osztanunk kell a gazdasági és a költségvetési bizottság határozatát, amely azt fogalmazta meg, hogy ezt a tö rvénytervezetet most, ebben a gazdasági helyzetben, a vállalkozók jelenlegi terhelése mellett nem tartja alkalmasnak arra, hogy elfogadásra kerüljön. Nézzük meg, hölgyeim és uraim, a magyar gazdaságot: a magyar gazdaság jelenleg soha nem látott költségveté si hiánnyal küzd. A folyó fizetési mérleg hiánya egyre nagyobb mértékben romlik, és ami szomorú, hogy ezzel azonosan nő az államadósság is. Mellékesen jegyzem meg, hogy 2001hez viszonyítva majdnem 50 százalékkal nőtt az államadósság jelen pillanatban, a 2 001. év végéhez teszem ezt a hasonlítást. A GDP messze elmarad azoktól a várakozásoktól, amit a kormány annak idején a gazdaság élénkítése szempontjából meghirdetett. Nyilvánvaló, hogy egy ország gazdaságának helyzete egyenes arányban hat ki az azt alkotó vállalkozói rétegek helyzetére is. Úgy gondolom, a teremben és az ország bármely foteljében, székében ülők és ezt a vitát hallgatók mélységesen egyetértenek azzal, hogy sajnos az elkövetkezendő 23 évben a magyar gazdaság kilábalási, fejlődési lehetősége r endkívül szűk mértékű. Hozzáteszem, hogy jogos a hivatkozás, világszinten sem fog 23 évnél hamarabb a konjunktúra elindulni. Ebből következik, hogy a tízeknek, a csatlakozó tízekről beszélek most, 2004. május 1jén nagyon nehéz dolguk lesz, mert csak azok tudnak gazdaságilag megfelelni az Európai Közösség gazdasági kihívásainak, akik saját alapú fejlesztéseket és beruházásokat úgy tudnak végrehajtani, hogy azok a modernizációs követelményeknek megfeleljenek. Hölgyeim és Uraim! Ezek nem szép szavak, ezek va lóságtartalmú követelmények, amelyek a magyar vállalkozói rétegnek jelenleg szöges ellentétei. Nézzük, hogyan áll ma Magyarországon a vállalkozói réteg: a vállalkozói réteg Magyarországon tőkeszegény, eladósodott. Egy nagyon sajátos átrendeződés ment végbe a mikro, kis- és középvállalatok terhére, a nagyobb vállalatok javára, ami a foglalkoztatási képességüket is jelentős mértékben rontja. El kell mondanom önöknek, hogy a kis- és középvállalatok mintegy 60 százaléka hitelképtelen; nem azért, mert rosszul g azdálkodik, hanem mert olyan körülmények között gazdálkodik, mint amilyenek a jelenlegi körülmények, és a másik az, hogy nincs megfelelő ingatlanfedezete, hogy banki hiteleket és egyebeket kapjon. Hozzá kell tegyem azt is, hogy a bankok hasonló mértékben f oglalkoznak ezekkel a vállalatokkal, és az összes kihelyezett banki hitelnek összesen 7 százaléka az, ami a kis- és középvállalati szektorban kerül felhasználásra. Azt hiszem, képviselőtársaim nagyon jól tudják, hogy nem azért csökkent Magyarországon az ex port, mert a Nemzeti Bank olyan árfolyampolitikát folytatott, amit önök kritizálnak, mármint a kormánypárti képviselőtársaimra gondolok, hanem nevezetesen azért, mert a TávolKelet olyan mértékben és olyan dömpingárukkal jelent meg, de a magyar ipar számá ra már sajnálatosan olyan feldolgozási minőségben, amely a magyar feldolgozóipart a nyugati exportpiacokról kiszorította. Sajnálatos tény, hogy ugyanakkor a hazai piacvédelmet sem tudjuk a mai napig megoldani, és ez a távolkeleti áru Magyarországot is ell epi, tehát kettős konkurenciát jelent a magyar vállalkozóknak, elsősorban a kis- és középvállalkozóknak a TávolKelet. Hozzáteszem, nehogy véletlenül bárki is azt gondolja, hogy ez már csak a régi textil- vagy bőrruházatra vonatkozik. Ez már a hightechre is vonatkozik, a legmagasabb szintű gyártásokat is felöleli ma már a TávolKeletről az egész világot ellátó dömping. A következmény egyenes, hölgyeim és uraim: Magyarországon jó néhány iparág válságban van. Válságban van a textilruházati ipar, a cipőipar, a bőripar, idesorolnám a bútoripart, de mondhatnánk azt, hogy a feldolgozóiparnak kétharmada. (16.30) Tessék szíves lenni ezeken elgondolkodni, hogy egy ilyen helyzetben, ami így kialakult Magyarországon, hogyan lehet újabb és újabb járulékokat, adókat és adófajtákat bevezetni. Én úgy
