Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 30 (91. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - PÁL TIBOR belügyminisztériumi államtitkár:
925 A 2004es költségvetést megismerve az MDF megállapítja, hogy folytatódik a kormány önkormányzatellenes, azok ellehetetlenítésére irányuló finanszírozási politikája. Az MDF visszauta sítja, hogy az önkormányzatoknál dolgozó közalkalmazotti és köztisztviselői elbocsátási hullámmal riogassák az ott dolgozókat, és felhívja a tisztelt kormány figyelmét, hogy nincs több tartalék a dolgozói létszámban, hiszen a kötelező feladatok biztosításá hoz szükséges létszám csökkenése a feladatellátás minőségében nagyfokú romlást, mindamellett törvénytelen állapotot idéz elő. Tisztelt Országgyűlés! Jó lett volna ezen a napon ünnepelni, ünnepi hangvételben beszélni azokról az élményekről, amelyeket az önk ormányzati rendszer létrehozásával tapasztalhattunk. De akár én is - mint 13 éve gyakorló polgármester - szomorúan és megdöbbenve állok a lesújtó tények előtt, és azt mondom, hogy 2003ban és feltehetően minden jel szerint 2004ben az önkormányzati rendsze r - ha a folyamatok így haladnak - a végóráit éli. A Magyar Demokrata Fórum nevében tisztelettel felszólítom a kormányt, hogy jövőre biztosítsa a települések normális működéséhez szükséges pénzt, amely a hat országos önkormányzati érdekszövetség által aláí rt dokumentumban mintegy 200250 milliárd forintnyi többletet jelent az ez évihez képest. Amennyiben ezt nem teszi, az MDF minden törvényes eszközt megragad ahhoz, hogy kikényszerítse a biztonságos működéshez szükséges feltételeket. Köszönöm, hogy meghallg attak. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. A kormány nevében Pál Tibor államtitkár úr kíván válaszolni. Öné a szó. PÁL TIBOR belügyminisztériumi államtitkár : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Ünnepet tartunk, és persze ü nnepet ülünk; persze, nem március 15e vagy nem augusztus 20a ünnepét, és nem az oly sok vihart kavart '56ot, hanem az önkormányzataink ünnepét. Ezért engedje meg nekem, hogy mielőtt válaszolnék az ön napirend előtti hozzászólására, a magam módján megeml ékezzek az önkormányzatokról, az önkormányzatok ünnepéről. Teszem ezt azért, mert gondoltam, amikor készültem a mai napirend előtti hozzászólásra, hogy ön nem fog ezzel foglalkozni. Nem fog azzal foglalkozni, hogy az elmúlt 13 év alatt egyik kormánynak sem sikerült azt tisztáznia - ez persze a politikai elit felelőssége minden oldalról , hogy tulajdonképpen mekkora lélekszámú település az, amely igazán jól el tudja látni azokat a szolgáltatásokat, alapszolgáltatásokat, minőségi alapszolgáltatásokat, amelye k az ott helyben élő emberek számára fontosak és szükségesek. Gondoltam azt is, vagy sejtettem, hogy ön a kérdésében nem fog kitérni arra a kérdésre, arra az alapvető problémára, hogy végül is egyszer és mindenkorra rendezzük már azt, hogy egy adott léleks zámú települési önkormányzatnál mi az, ami törvényileg, vagyis általunk előírt feladatként ellátandó, és mi az, amit ő saját maga vállalhat föl. Ezeket a koncepcionális problémákat toljuk magunk előtt nagyon régóta, több évtizede - most már nyugodtan mondh atjuk. Azt is nyugodtan mondhatjuk, hogy ezeket minden kormány tolta maga előtt. Egyik kormány sem tett ebben a kérdésben olyan lépést, ami valamilyen módon megváltoztatta volna azt az önkormányzati rendszert, amelyre ön utalt, hogy '90ben kialakult. A ma gam részéről ma - és ezt ne tekintse udvariatlanságnak - nem igazán foglalkozom az ön által elmondott számokkal, hanem én a hangsúlyt inkább a jövőre helyezném; a jövőre, mert azt gondolom, hogy ez fontosabb. Abban kérem a partneri együttműködését, hogy am it ismerünk az önkormányzati rendszer működéséről - ezzel kapcsolatban vannak tudásaink, önnek is mint Gödöllő polgármesterének, vannak ilyen tudásai , azt használjuk együtt, használjuk együtt az előttünk lévő feladatok megoldására. Ebből csak egyet mondo k: az európai uniós csatlakozásra való felkészülésre; erre kellene ezeket az energiákat használni. Olykorolykor a nagy vehemenciával és érzelmi töltettel való hozzászólásaink helyett is jobb lenne, ha inkább erre fordítanánk a figyelmünket és az energiánk at.
