Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 29 (90. szám) - Az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
899 apácák tevékenységüket egyházi személyként egyházuk szolgálatában látják el, vagyis ez a törvényben lévő felsorolásba nem illeszthető be, és teljesen más jellegű tevékenységről v an szó adott pillanatban, mint amit az “önkéntes segítő” megfogalmazás takar. De, hangsúlyozom és köszönjük, úgy tűnik, hogy ezt a módosító javaslatot az előterjesztő elfogadja. Változatlan a véleményünk, miszerint ahogy az élet más területén a törvények e lőírják, hogy ha az állam valamit kötelezettségként akár intézményeknek, önkormányzatoknak, akár személyeknek előír, akkor ezen kötelezettségek teljesítéséhez forrásokat is biztosítania kell. Ez egy általános elv. Úgy gondoljuk tehát, miután az egészségügy ön belül teljesen jogosan az egészségügyi dolgozók, esetenként egészségügyben dolgozók számára kötelező jelleggel továbbképzést ír elő a törvény, nemcsak itt, hanem más helyeken is, akkor ennek a finanszírozási része is legyen megoldva, vagyis a kötelező j elleggel előírt továbbképzések költségeit a dolgozók számára meg kell téríteni. Kérem a kormányzatot, hogy ezt gondolják végig. Nem azt mondom, hogy ez a módosító javaslat, amelyet a Magyar Demokrata Fórum ebben az ügyben benyújtott, teljes mértékig lefedi ezt a kérdéskört vagy jogilag teljesen korrekt, de úgy gondolom, hogy mindenféleképpen igazságosnak tekinthető, és nagy segítséget jelentene az ágazatban dolgozók számára. Ismételten áttekintettük jogi szakértőinkkel a munkaidő kérdését. Jelen törvényjava slat úgy fogalmaz, hogy hat hónapos időtartamon belül az egészségügyi dolgozó, illetve az egészségügyben dolgozó hetente 48 óránál több munkavégzésre nem kötelezhető. Elfogadva azt, hogy a folyamatos ellátás biztosítása érdekében a munka világának más terü leteihez képest indokolt lehet adott esetben kötelező jelleggel pluszmunkára kérni az egészségügyi dolgozókat, változatlanul úgy értelmezzük, hogy ehhez megfelelő javadalmazás is jár, ugyanúgy, mint ahogy az önként vállalt munka esetében ez a törvényben sz erepel. Változatlanul az a véleménye a Magyar Demokrata Fórumnak, hogy jelen esetben a 48 órát 40 plusz 8 órára kell szétválasztani, mint ahogy ez a 10., illetve a 12. ajánlási pontban található módosító javaslatunkban szerepel. (18.00) A bizottsági vita s orán ismételten áttekintettük azt a kérdést, hogy megfelelő munkajogi védelmek vannake ebben a törvényben. A munka törvénykönyve az ügyeleti szolgálatot a rendkívüli munka világába utalja, és a rendkívüli munka kapcsán mondja ki, hogy milyen esetekben nem lehet igénybe venni a munkavállalót: a nők áldott állapotuk megállapításától gyermekük egyéves koráig, vagy ha a szülő egyedül neveli a gyermeket, akkor egyéves korig, és ott ez fel van sorolva. A mi megítélésünk szerint - mivel ez a törvény az ügyeletet lényegében átteszi az önként vállalt többletmunka fogalma alá - szükséges, hogy ezek a munkajogi védelmek ezekben a szituációkban ebbe a törvénybe is bekerüljenek. A kormányzat részéről ott lévő osztályvezető úr azt mondta, hogy ez a munka törvénykönyvében szabályozva van. Nos, ismételten áttekintettük, és többen állítják, hogy miután az ügyeleti szolgálat munkajogi besorolásában változás történik, szerencsésebb és egyértelműbb a munkavállalók számára, ha ebbe a törvénybe is bekerülnek ezek a védelmi rendsz erek. Ezért kérjük, hogy ezt próbálják felülvizsgálni. Megvallom őszintén, tanácstalan vagyok, mert a bizottsági vita során a kormányzat képviselője elfogadta és korrektnek tartotta a Magyar Demokrata Fórumnak a 14. ajánlási pontban szereplő, az ügyeleti i dő munkaviszonyba történő beszámításának kérdésével foglalkozó módosító javaslatát. Csak azoknak a képviselőtársaimnak a kedvéért mondom, akik nem tagjai az egészségügyi bizottságnak, hogy az Európai Bíróság ezzel kapcsolatban az elmúlt hónapokban preceden s értékű ítéletet hozott. A Magyar Demokrata Fórumnak az a véleménye, hogy miután a törvénynek ez a része eredetileg jövő év május 1jével, tehát a tényleges uniós tagságunkkal egy időben lép hatályba, mindenképpen ennek az európai uniós bírósági döntésnek megfelelően kell szabályozni a kérdést. Az ellenérv az volt, hogy a kormányzat másmilyen elgondolásokat kezdett el kidolgozni, és a későbbiek folyamán más jogi formában kívánja ezt a kérdést szabályozni. Szerintem ez nem indokolja azt, hogy ne az európai normáknak megfelelően szabályozzuk most ezt a kérdést. Ha időközben elkészül a
