Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 29 (90. szám) - A jogi segítségnyújtásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
895 másfelől a szegénységük okából képtelenek a szakszerű eljárásra, illetve a jogi segítség piacon tör ténő megvásárlására. A tanú ezzel szemben nem olyan személy, akinek jogi segítségre van szüksége; a tanúnak nincs ügye, a tanú egy bizonyítási eszköz az adott eljárásban, aki köteles megjelenni, és aki köteles a valóságnak megfelelően, törvényes jogkövetke zmények terhe mellett vallomást tenni az eljárásban. Tehát ezekből az okokból helyénvaló, és még egyszer köszönöm a kormány képviselőinek a támogatását is ebben az ügyben. Röviden szeretném indokolni az ajánlás 5. pontjában rögzített és a kormány képviselő je által ugyanakkor sajnos nem támogatott javaslatomat. Ebben a javaslatban azt indítványozom, hogy a menekültügyi eljárásban hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt kérelmet benyújtó személy ne kaphasson az általános szabályokhoz képest sem kedvez ményes elbírálást, ne tegyük azt lehetővé, hogy az ilyen személyek államköltségen gyakorlatilag a végtelenségig pereskedhessenek. Az indokoláshoz röviden annyi tartozik, hogy ilyen bírósági felülvizsgálat iránt azok a menekültstátusért folyamodó személyek indítanak bírósági keresetet, akiknek a menekültügyi hatóság tipikusan elutasítja a kérelmét. Ezek olyan személyek, akik valójában gazdasági menekültként érkeznek igen nagy számban a harmadik világból Magyarországra, és az európai és az északamerikai álla mok mindegyikébe, ugyanakkor azt állítják a menekültügyi eljárásban, hogy őket a hazájukban politikai üldöztetés érte, és politikai menedékjogot kívánnak a maguk részére megállapíttatni. Ez a törekvésük nyilvánvalóan a lehető legritkább esetben lesz csak s ikeres, éppen ezért különös jelentősége és veszélye van annak, hogy a törvényjavaslat előttünk fekvő formában való elfogadása, gyakorlatilag államköltségen, korlátlan pereskedési lehetőséget biztosít az ilyen személyeknek. (17.40) Ismerve az ő helyzetüket, ismerve az ő ragaszkodásukat az utolsó szalmaszálhoz, illetőleg ismerve azt a körülményt, hogy még a menekülttáborban, az átmeneti szálláson való tartózkodás is egy vonzó perspektíva és alternatíva az ő számukra ahhoz képest, hogy kitoloncolásra kerüljene k Magyarországról, amint az a törvénynek megfelelően sajnos meg kell hogy történjék; ismerve továbbá azokat a jogvédő szervezeteket, amelyek hivatásszerűen az ilyen személyek képviseletére rendezkednek be, vagy üzleti, vagy altruista alapon, megállapíthatj uk, hogy a kapuk ilyen szélesre nyitása azzal a veszéllyel fenyeget, hogy nem csupán a jogi képviselet, a jogi segítségnyújtás nem jelentéktelen költségei terhelik majd teljesen feleslegesen, nyilvánvalóan eredménytelenül, a nyilvánvalóan alaptalan pereske dések tömege folytán a magyar adófizetőket, de az alaptalanul menekültstátusért folyamodó és azért perlekedő személyek magyarországi eltartási költségeinek nagyságrenddel nagyobb költségei is… (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen, az utolsó mo ndatot engedje meg az elnök asszony. A 8. pontban javasoltam, hogy a felálló új hatóság ne kapjon lehetőséget arra, hogy a segítségért folyamodó fél ellenfelét is meghallgathassa, hiszen ez az ügyben nem érdekelt állampolgárok megterheléséhez, adott esetbe n zaklatásához is vezethet. Sajnos a kormány ezt a javaslatot sem támogatja. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Megkísérlem meggyőzni az államtitkár urat arról, hogy az ajánlás 2. pontjában szereplő javaslatomat mindenképpen el kellene fogadniuk ahhoz, hogy valóban az egyéni választókerületekben tapasztalható, életszerű jogi segítségny újtásra is lehetőség legyen.
