Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 29 (90. szám) - Egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
887 Úgy érzem és úgy látom, hogy jelen korunkban a szerzői jognak az elidegenedését tapasztalhatjuk, amikor a szerző és a közönsége között hatalmas mértékű elidegenedés jön létre. Különösen azáltal, hogy különböző szervezetek ékelődnek közbe, amelyek a szerzők nevében a jogaikat gyakorolják. Így történhet az, hogy a szerző eredeti elképzeléseihez képest, amikor ő a másik emberrel, a társadalom másik tagjával, a társadalom különböző csoportjaival vagy a társadalom egészével kommunikálni kíván, az ő számára kíván értékeket létrehozni, akkor ebben bizony akadályozzák különböző érdekek és különböző bürokratikus megnyilvánulások. Elszakadnak a szerzőtől a szerző jogai, és ez az elszakadás elidegenedéshez vezet. Példákat mondok erre. Panaszkodtak nál am több alkalommal a legnagyobb magyar verstárat CDROMon kiadó cég vezetői, hogy egyes magyar költőket nem tudtak megjelentetni ebben a nagyon fontos kiadványban, mert a származtatott jogbirtokosok különböző okokból nem engedélyezték. Ezzel kárt okoztak a már halott szerző szellemének, vagy ha a túlvilágról ide tudnának nézni, akkor az ő saját érdekeiknek. Mert egy költőnek mi az érdeke? Az, hogy minél többen megismerjék a gondolatait, minél többen szeressék, minél többen olvassák, minél többen ismételjék a műveiket. Aki ezzel szembekerül egy jogrendszer abrakadabráin keresztül, az téves úton jár, és nekünk, törvényalkotóknak nem szabad ebben követnünk. Tehát úgy gondolom, hogy a szerzői jog a szerzői akarattal, szerzői szándékkal és a befogadók akaratával és a befogadók szándékával alapvetően nem kerülhet szembe. Most pedig tapasztalhatjuk, hogy így van. A magyar ősi szerzői jogi gyakorlatban a szerzői művek felhasználása igen széles körben szabad volt akkor, ha sem jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás c élját még közvetve sem szolgálta. (17.00) Ez a kitűnő kifejezés végigvonul az iparjogvédelmi törvényeken, különösen a szerzői jogi törvényen. Ugyanakkor tapasztaljuk azt, hogy viták vannak ekörül, különösen, hogy a modern technika hihetetlenül új helyzetek et teremt. Ezáltal bizony a szerzői jogvédelem retrográd helyzetbe kerül. Mondok egy példát: évtizedek óta harcolunk és küzdünk azért, hogy a digitális technika általánosan használatba kerüljön. A digitális technika most válik általánossá. Nem dicsekedni a karok, de nekem már a '60as években is volt több digitális szabadalmam, tehát tudom, hogy milyen nagy áttörést kellett végrehajtani a digitális mentalitás és a digitális technika okozta előnyökért, ami például lehetővé teszi azt, hogy a reprodukciók során a minőség soha ne változzon. Ezzel szemben áll egy retrográd szerzői jogi érdek, hogy ne lehessen jól másolni valamit, ezért elrontják a digitális technika lehetőségeit, hogy rosszabb legyen a másolt valami. Ez szemben áll a fejlődéssel, és bizonyos fokig a lyoni takácsok helyzetére emlékeztet, amikor szembeszállva a technikai fejlődéssel, a maradihoz ragaszkodva összetörték a gépi szövőszékeket. A jelenlegi törvényjavaslatban is tapasztalhatók olyan részek, amelyek bekerülnek, nem mondom azt, hogy az Unió ban nincsenek ilyen rendelkezések, de úgy gondolom, hogy nekünk nem kellene ezt feltétlenül és szolgaian követni. A másik ellentmondás, hogy az érdekek képviselete teljesen egyoldalúvá vált. Az 54. §ban arról van szó, hogy a rádió és a televízió műsorában közvetített darabokat és egyéb, szerzői jogvédelem alá eső dolgokat le lehet másolni a modern technika segítségével. Ez ellen úgy kíván védekezni a szisztéma, hogy az üres kép- és hanghordozókat egy külön szerzői jogi adófélével illeti. Ez önmagában is eg y retrográd dolog, hiszen a modern technika következtében az eszközök igen széles köre válhat kép- és hanghordozóvá. Lehet egy mágneskazetta, amire magától értetődően zenét vagy pedig képet lehet rá rögzíteni, videofelvételt készíteni. De bármilyen számítá stechnikai eszköz, amely digitális jeleket tárol vagy kezel, mind alkalmassá válik arra, hogy valamilyen digitális jelsorozatot, tartalmat rögzítsen, és ezáltal már az 54. § hatálya alá kerül.
