Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 29 (90. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
833 Ami a Postabank privatizációját illeti: az egy sikertörténet. Sikertörténet egyrészt a másfél éve megválasz tott postabanki vezetők szempontjából, akik rendezték annak a Postabanknak a helyzetét, amelyiknek ismert története van, és amit önök például képtelenek voltak rendezni. Sikertörténet az ÁPV Rt. részéről, amelyik úgy tudta lebonyolítani a privatizációt, ho gy abban valóban nem lehet kifogást találni, és ezzel olyan árat tudott elérni, ami a későbbiek során mindnyájunk javára hasznosul majd, és természetesen dicséri a Pénzügyminisztérium munkatársainak munkáját is. Itt már elhangzott, hogy a Postabanknak való ban van története, ilyen a 150 milliárdos konszolidáció, amellyel kapcsolatban tényleg vannak még elszámolnivalók. Arra meg hadd emlékeztessem képviselőtársaimat, jelesül például Varga Mihályt, hogy ők el akarták adni mintegy 30 milliárd forintért - csak n em jött be ilyen ajánlat, és ezért nem adták el , versenytárgyalás és pályázat nélkül természetesen, ahogy önök már csak szokták, mutyiban. Valóban, ami most történt, példaértékű. Ha így zajlik Magyarországon a privatizáció, sőt, ha így történt volna a mú ltban, akkor nem vitatkoztunk volna róla ennyit. Ezt a pénzt szétosztani természetesen nem lehet, vagyonért vagyont, vagyis valóban a vagyon növelésére kell majd fordítani, például autópályaépítések finanszírozására. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a k ormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Keller László frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, “Újraértelmeze tt értékrend a közpénzek, közvagyon kezelésében” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A Legfelsőbb Bíróság múlt heti döntése kínál aktualitást a mai megszólalásomnak. Ez a döntés újabb lendületet ad azoknak, akik elkötelezetten dolgoznak a tisztább közéletért. 1998 és 2002 között sokan szinte törvényként tisztelték Orbán szellemigazdasági vezérének elhíresült mondását - szépen fogom mondani : mindenkinek alkotmányos joga szellem ileg alulértékeltnek lennie. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati döntése rögzíti: a közpénzek hanyag kezelése, a bizonytalan, átalakulóban lévő gazdaságitársadalmi struktúra adta lehetőségek kihasználása, a magasan kvalifikált munkáért járó éves díjazás több százszorosát meghaladó jövedelem megszerzése nyilvánvalóan a társadalom erkölcsi rosszallását vonja maga után. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Gyurcsány!) A szerződéses szabadság tehát nem korlátlan, a törvény nem fogadja el érvényesnek azokat a szerz ődéseket, amelyek nyilvánvalóan sértik az általánosan kialakult erkölcsi normákat. Milyen kár, tisztelt Ház, hogy a Fidesz egykori országgyűlési képviselőjelöltje immáron magas közjogi funkcióban még 2002 májusában sem ismerte fel azt, hogy az Országimázso n keresztül törvénytelenül elszórt pénzek visszaszerzése érdekében lépnie kell. Ekkor ő azt mondta: azért nem látom célravezetőnek a semmisség megállapítására irányuló ügyészi kereset benyújtását, mert a szolgáltatások kölcsönös teljesítése folytán ezekben az esetekben a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítására nincs lehetőség. Szerencsére volt olyan, hasonlóan botrányos ügy, mint az Országimázs, ahol a szerződés teljesítése után is volt értelme a semmisség iránti keresetnek. A múlt heti dön tés után még többen bíznak abban, hogy az Orbánkormány nagy közfelháborodást keltő közpénzügyi visszaéléseivel kapcsolatban nem történhet meg ugyanaz, mint a Fidesz közeli cégek fantomizálása kapcsán. Az emberek jogosan várnak választ arra, hogy ha egysze r egy főmezőgazdászt jogerősen börtönbüntetésre lehetett ítélni azért, mert a gyomirtási munkákat 7 forint/négyzetméter ár helyett 10 forint/négyzetméter árért adta vállalkozásba, akkor miért nem tartozik felelősséggel senki azért, mert a 60 milliót érő ór ákért az adófizetők zsebéből 400 millió forintot fizetett ki.