Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 23 (89. szám) - Az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH BALÁZS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
769 (14.40) Sarkalatos - és a jogállam kereteit ha nem is meghatározó, de a működés korlátait ellenőrző - intézményről, az Alkotmánybíróságról van szó. Pontosan emlékszem, és kérem önöket, Salamon és Fodor képviselő urakat, akik az Ellenzéki Kerekasztalnál, illetve a politikai egyeztető tárgyalásokon velem együtt részt vettek és ott dolgoztak, emlékezzenek arra, hogy milyen viták, szellemes szócsaták és kemény véleményütköztetések eredményeként született meg a '89. évi XXXII . törvény. Ezt megint kénytelen voltam azért elmondani és emlékeztetni önöket a több mint egy évtizeddel ezelőtt történtekre, hogy most ez hiányzott. Szinte minden előttem felszólaló beszélt arról, hogy az alkotmányozáshoz, ezen szűk aspektusban az alkotmá nybírósági törvény meghozatalához is kell egy nagyon erős társadalmi kontroll, társadalmi egyetértés, és ha nem is konszenzus, de legalább a konszenzuskeresés eltökélt szándéka. Ez egyébként kifejezetten jó szándékú és én szívem szerint támogatnám is az Al kotmánybíróságról szóló törvényt, de nagy valószínűséggel ez a törvényjavaslat is azért fog zátonyra futni, mert ez elmaradt. Ezért tartom különösnek, hogy a pár héttel ezelőtt megkapott normaszövegről - az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslatról besz élek - kérnek most önök tőlünk szakmailag, tehát tudományosan megalapozott és nemzeti jövőképünkbe épülő, politikai jellegű állásfoglalást, és most persze nem tágabb politikáról vagy a politikai mozgásról, hanem szakmapolitikáról beszéltem meghatározóan. H iggyék el, egy ilyen sarkalatos törvény nem Siemens mosógép, amit évente kicserél az ember, és akkor örül annak, hogyha új. Egy ilyen sarkalatos törvénynél az állandóság, az egymásra épülés hallatlanul fontos, ami persze nem jelenti azt, hogy a részleteket nem kell finomítani, nem kell a társadalmi változásokhoz hozzáigazítani, sőt mi több, ez a hozzáigazítás, ez a finomítás, alakítás szükségszerű, elvárható és nem egy esetben el is várandó. Mindezekből következően a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési kép viselőcsoportja itt és most, az általános vita keretében kénytelen leszögezni azt, hogy amennyiben az alkotmánymódosítást az Országgyűlés nem fogadja el, legjobb szándéka ellenére sem lesz képes elfogadni és támogató szavazatával segíteni e törvény megszül etését. Úgy, ahogy ezt a helyettes államtitkár úr az alkotmányügyi bizottság ülésén elmondta, ez a négy törvény zárt logikai rendben épült, csak így vizsgálható és vizsgálandó. Mondom még egyszer: a parlament vezetése irgalmatlanul nagy taktikai hibát köve tett el akkor, midőn nem várták meg az alkotmányról szóló törvényjavaslat vitájának, legalább az általános vitának a lezárását, hogy ne kelljen most ilyen furcsa, kettős nyelven üzenő szavakat elmondani önöknek az ország nyilvánossága előtt. Ebből következ ik, hogy bár ígértem, mondtam, hogy a részletekbe nem megyek bele, de azért az imént kifejtett elvi fenntartásaink mellett néhány részletkérdésre azért szeretném a figyelmüket felhívni. Persze, ez még implicite sem jelenti azt, hogy egészében ellenezném ez t a törvényjavaslatot, ha az alkotmánymódosítás bekövetkezne. De a contrario azt sem jelenti, hogy e módosítások vagy fenntartások mellett a régi finomítására, új állapotokhoz, társadalmi viszonyokhoz, kapcsolatrendszerhez való alakítására nem látnék lehet őséget. Nem értünk egyet, nem értek egyet azzal, hogy az Alkotmánybíróság - ahogy itt már számos alkalommal elhangzott - lehetőséget kap a jogegységi határozatok alkotmányosságának felülvizsgálatára. Nem akarok itt most dogmatikai vitába belemenni, hogy me nnyire norma jellegű egy jogegységi döntés, de ha emlékeznek arra a nyitó mondatra, hogy mire szól a jogegységi határozat, az azt mondja, hogy az ítélkezés egységesítésére, úgymond az egyszemélyi ítélkezés megteremtésére. Ez viszont azt jelenti az én értel mezésem és a mi értelmezésünk szerint, hogy ha van egy olyan törvény, amelyből a Legfelsőbb Bíróság talán alkotmányellenes értelmezéssel képes levezetni jogegységi határozatot, akkor célszerűbb lenne azt megvizsgálni - és ez lenne egy tiszta megoldás , ho gy miért olyan tartalmú az a jogszabály, amelyből egyrészt esetleg egy tiszta logikájú jogegységi döntés fakadt.
