Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 23 (89. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. VASTAGH PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
737 Tehát egy időszerű feladatról van szó, ezt szeretném elsősorban kiemelni a kezdeti gondolatok körében. Időszerű, aktuális feladatról van szó, hiszen a jogalkotás rendjét meghatározó, jelenleg is hatályban lévő törvény 1987ben született, a '87. évi XI. törvény ma is hatályban van, egy lényegileg megváltozott korszak követelményeihez nehezen igazítható a tartalma. Egy lényegesebb módosítás 1990ben történt, a '89es módosításokat követően, amikor kikerült a törvényből a szakmai, társadalmi vita intézménye. Más al apvető módosítása ennek a törvénynek nem történt. Ez a törvény nem alkalmas egy többpárti plurális demokrácia jogalkotási rendjének körültekintő szabályozására ebben a tartalomban. Az Alkotmánybíróság kapcsán már említettem azt a törekvést, amely nagyon so kszor itt is megfogalmazódott a Házban, hogy az alkotmány rögzítse a hatásköröket. Ezek garanciális jelentőségűek a hatalommegosztás egész rendszere szempontjából, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörét maga az alkotmány rögzítse tételesen, egyértelműen és po ntosan. A legnagyobb elmaradás talán, ami a magyar jogalkotásban az elmúlt tizenegynéhány évben, 1415 évben felhalmozódott, ez éppen a nemzetközi szerződések rendjének szabályozására vonatkozik, hiszen ezt talán kevésbé tudja a közvélemény, hogy erre a na gyon kényes és nagyon fontos területre vonatkozó joganyag még korábbi. (11.00) Hiszen az 1982. évi 27. törvényerejű rendelet adja a szabályozás alapvető keretét, és ráadásul ennek a ma már a magyar jogrendszerből kimúló jogforrási formának, kategóriá nak a végrehajtási szabályai pedig egy minisztertanácsi határozatban kerültek összefoglalásra, ami a mai viszonyaink között természetszerűleg nem is minősül jogforrásnak, jogszabálynak. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, nem hiszem, hogy a szakemberek számá ra, de még a szélesebb érdeklődő közvélemény számára is bizonyítani kellene azt, hogy igenis fontos, aktuális, időszerű mindaz, amit most a kormány az Országgyűlés elé terjesztett. És utalnom kell az előzményekre is, hiszen ezeknek a törvényjavaslatoknak a koncepcióiról és az ezekből a koncepciókból kihámozott alkotmányos részekről, amelyek az alkotmányos fundamentumát adják ezeknek a törvényeknek, az országgyűlési képviselők, legalábbis az ezekkel a témákkal foglalkozó országgyűlési képviselők éveken keres ztül konzultáltunk; különböző kormányok tettek ebben kezdeményezéseket az elmúlt tíz év során, amelyek nem vezettek sikerre. Én remélem, hogy ez a mostani kezdeményezés nem osztja az előző kezdeményezések sorsát és sikertelenségét. Tisztelt Képviselőtársai m! Az általános vita keretei között talán illő arról is szólni, hogy látszólagos ellentmondás alakulhat ki különböző alkotmányozással kapcsolatos törekvések között a kormányzati oldalon is. Hiszen nagyon sokan vallották és vallják azt, hogy igenis lenne ér telme Magyarországon átfogó alkotmányozásnak; lenne értelme, és nagyon szép, közös feladat lehetne mindannyiunk számára egy új alkotmányt megalkotni, és nem feltétlenül kell ehhez kényszerhelyzet. Nem feltétlenül van arra szükség, hogy szorongattató sürget ések hatása alatt kelljen megalkotni az ország új alkotmányát - lehet ez egy építkezés fontos része, olyan állomása, amelyben a közös szándék megtalálja a lehetséges kompromisszumokat. Ezt a törekvést, úgy érzem, lehet támogatni, jó szívvel lehet támogatni . Természetesen a törekvés érvényre juttatásának nagyon szigorú feltételei vannak, és ezek közül én elsősorban nem is a szakmai követelményeket szeretném kiemelni, hiszen a magyar közjogtudományban az elmúlt évtized során és a mi tapasztalatainkban is felh almozódott annyi tudás, annyi érték, ami képes arra, hogy szakmailag megalapozzon egy új alkotmányt. Inkább a politikai szándék az, ami ezt a folyamatot hátráltatja, és nem engedi meg ennek a folyamatnak a kibontakozását. Jó apropó kínálkozott akkor, amiko r az ország integrációs felkészülése folyamatában meg kellett teremtenünk a közjogi feltételeket az európai uniós csatlakozáshoz; széles értelmű közjogi harmonizáció kezdődött meg a múlt év decemberében. Ezt megítélésem szerint egybeköthettük volna egy szé lesebb alkotmányrevízióval is, és így eljuthattunk volna oda, hogy egy valóban nagy történelmi fordulat azzal is kifejezésre jutott volna, hogy ez egyben az ország új alkotmánya
