Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 23 (89. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József): - BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár:
712 tettünk h itet a kettős állampolgárság mellett. Együtt ismételtük Csengey aktuális mondatát: “Európába, de mindahányan!” Az MDF nem fogadja el, hogy a magyar nemzet mozgásterét Trianon és a párizsi békeszerződés idejemúlt diktátumai határozzák meg. Nem halaszthatjuk el azt a történelmi lehetőséget, amelyet a szerb kormány ajánlott fel, miszerint a magyar kormány azonnal és egyoldalúan, nemzeti alapon megadhatja a délvidéki magyarok számára a magyar állampolgárságot. Ma Szerbia területén a magyar az egyetlen kisebbség , amely nem rendelkezik az anyaországtól kapott állampolgársággal. Joggal várják el a délvidéki magyarok, hogy a magyar kormány legalább annyira támogassa őket nemzeti identitásuk megőrzésében, mint a szerb. A magyar állampolgárság megadásával megtörhetjük Trianon átkát, ezzel elindítva egy visszafordíthatatlan folyamatot. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Mindannyian beszélünk a nemzeti minimumról; az MDF vallja, hogy a magyar állampolgárság visszaadása a határon túl élő nemzettestvéreink részére az igazi nemzeti minimum. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen Balogh László frakcióvezetőhelyettes úr hozzászólását a Magyar Demokrata Fórumból. A kormány nevében Bársony András kíván hozzász ólni. Megadom a szót. BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A felszólalásának egyetlen nóvuma volt, ez azonban hátborzongató: azt mondta, ne jogászkodjunk. Ezek szerint az M DF eljutott ahhoz az állásponthoz, hogy Magyarország tegye félre a jogállami normákat, és jogon kívüli eszközöket alkalmazzon olyan kérdésben, amely az általános európai gyakorlat és elmélet szerint része a jognak. Ha itt tartunk, akkor persze elég nehéz v itatkozni az ön álláspontjával. Van azonban néhány olyan elem, amit ennek ellenére kénytelen vagyok itt cáfolni. Ön azt állította éppen a végén, és hadd kezdjem mindjárt a végén, hogy Szerbiában a magyar az egyetlen kisebbség, amely nem rendelkezik automat ikusan az anyaországhoz fűződő állampolgársággal. Ez szemenszedett hazugság, képviselő úr! Ha mutat nekem egyetlenegy olyan albán állampolgárt Szerbia esetében, aki számára ez a lehetőség automatikusan meg van adva, vagy török származásút, és nem sorolom t ovább az összes kisebbséget, amely ebben a multietnikus országban él, akkor azt mondom, hogy igaza van - de nincs igaza sajnos. Ez az egyik megjegyzésem. A másik: a szerb kormány soha nem ajánlott fel semmit Magyarországnak. Sokszor elmondtuk, de az ország nyilvánossága és az ön jobb tájékozottsága okán elmondom, pontosan azért, mert magam is ott voltam Medgyessy Péter kormányfő kíséretében, amikor egy szerbiai újságíró feltette azt a kérdést, hogy ellenzie Szerbia a kettős állampolgárságot, erre a miniszt erelnök lakonikus rövidséggel azt mondta, hogy nem. Ez önmagában nem jelent semmit, bevallom önnek őszintén, sem a diplomáciában, de még egy miniszterelnöki szóhasználatban sem, mert nem tette hozzá, hogy milyen feltételek mellett nem ellenzi. Az pedig, ho gy milyen feltételek mellett nem ellenzi Szerbia ezt a dolgot, teljesen egyértelmű a szerb külügyminisztérium sok alkalommal, diplomáciai és egyéb úton is kifejtett álláspontjából. Nevezetesen: Szerbia nem ellenzi a kettős állampolgárságot, ha a két ország között létrejön egy megállapodás. Ha pedig létrejön egy ilyen megállapodás, abban viszont ahhoz ragaszkodik - még egyszer mondom, ahhoz ragaszkodik , hogy a kettős állampolgárság megadása - vagy ha úgy tetszik, más állampolgárság megadása, mint a szerb - esetében ne legyen az etnikai hovatartozás diszkriminációs, azaz kizáró alap. Tisztelt Képviselő Úr! Ha ezt ön nem érti meg, akkor azt kell mondanom persze, hogy nincs miről vitatkozni. Lehet egyébként sok mindent még felsorakoztatni, mint ahogy az állítá sa, amelyet itt elmondott, és kétszer, sőt háromszor is a felszólalásában ugyanezt a szóhasználatot alkalmazta, hogy tudniillik az Európai Tanács egyezménye. (9.10)
