Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 22 (88. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2002. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
650 hogy a leköszönő pénzügyminiszter úr, Varga Mihály képviselőtársunk azzal adta át a kasszát, hogy az előre tervezett költségvetési hiányt előreláthatólag 170 milliárddal fogják túllépni a 2002es évben; és nem kívánok szólni egyéb huncutságokról sem, amelyeket az Orbánkormány 2001ben és 2002ben elkövetett. Azt a felháborító pimaszságot azonban sajnos szóvá kell tennem, hogy amikor a Medgyessykormány sikerrel teljesítette az első száz napra vállalt programját, amelyet egyébként a nagyobbik ellenzéki párt is megszavazott, ezt követően az a kommunikáció kapott lábra, miszerint önök - vagyishogy mi - azt a 300 milliárdot költöttük el, amit az Orbánkormány a kasszában hagyott. Tisztelt Képviselőtársaim! Lássuk tehát, mit is hagyott az Orbánkormány a kasszában, ami ebből a zárszámadási törvényből kiolvasható ugyan, de egy laikus számára világos módon nem derül ki. Az Orbánkormány maga után hagyott egy 2002. évre szóló költségvetést, amely 511,5 milliárdos hiánnyal számolt. Ehhez kép est, tisztelt képviselőtársaim, az előző kormány idején előre jelzett bevételek közül elmaradt az Állami Privatizációs Részvénytársaság osztaléka, amelyet 32 milliárdra terveztek; nemcsak hogy elmaradt, még költségvetési pénzt kellett beletenni a veszteség miatt. (20.50) Elmaradt a távközlési koncesszióból betervezett 62 milliárd forint, elmaradt több más bevétel, összességében 112 milliárd forinttal kevesebb bevétellel számolhatott az Orbánkormány örökébe lépő Medgyessykormány 2002re, mint ahogyan azzal a költségvetés 2002re számolt. Érkeztek ezzel szemben csőstül olyan kiadások, amelyekre az előző kormány kötelezettséget vállalt. A köztisztviselői bérek többlete - amelyekről még az Orbánkormány döntött, de gondosan úgy időzítette, hogy már utódjának k elljen kifizetnie - 123 milliárd forintnyi többlettel terhelte meg a költségvetés kiadási oldalát. A nyugdíjkiadások többlete - figyelem, tisztelt képviselőtársaim, nem a törvény szerint járó nyugdíjkiadások és nem azok, amelyeket mi ígértünk meg, tehát ne m a 19 ezer forintos egyszeri nyugdíjkiegészítésről van szó, amelyet mi megígértünk azért, mert önök ezt 1999ben elvették a nyugdíjasoktól, nem, azok a nyugdíjkiadások, amelyeket az Orbánkormány a nyugdíjasok szavazatainak megvásárlása végett az eredeti , törvényben járó nyugdíjtámogatások összegén felül elköltött és elígért , tisztelt képviselőtársaim, ez 141 milliárd forint többlettel terhelték meg a költségvetés kiadási oldalát. A Magyar Államvasutak Részvénytársaság mint kizárólagos állami tulajdonú cég, 57 milliárdos vesztesége is a 2002. évi költségvetést volt kénytelen terhelni, hacsak nem akarta volna a kormány, hogy Magyarországon megszűnjék a vasútközlekedés. Végül is, ha jól tudom, Chilében sincs igazán vasútközlekedés, tehát elképzelhető, hogy ez lett volna a jó megoldás, mi azonban azt választottuk, hogy az Orbánkormány által fölhalmozott MÁVadósságokat kifizettük. A Nemzeti Autópálya Részvénytársaság és az Állami Autópálya Kezelő Részvénytársaság veszteségeinek, adósságainak átvállalásával, illetőleg részesedéseinek megvásárlásaival összesen 350 milliárd forinttal tetszettek megterhelni az államkasszát, már az önök utódját jelentő Medgyessykormány kontójára. Hasonlóképpen a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság, amely az önök kifizetőhel ye volt, 60 milliárd forintnyi veszteséget halmozott fel, amelynek kifizetésére már a Medgyessykormánynak kellett sort kerítenie. Olyan apróságokról, mint, mondjuk, a debreceni rendezvénycsarnok építéséhez kapcsolódó adósságátvállalás 4,1 milliárd forinté rt - ki tudja, miért pont Debrecenre sikerült vigyázó szemeit az Orbánkormánynak vetnie , ilyenekről már nem is teszek említést. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt bárki azt mondaná, hogy sajnálom a nyugdíjasoktól a pénzt, hogy sajnálom a köztisztviselők től a pénzt, vagy hogy sajnálom Debrecen polgáraitól a rendezvénycsarnokot, szeretném kijelenteni, hogy nem erről van szó, egyik célra sem sajnálom a pénzt, de mégiscsak az a dolog végeredménye, hogy mindezek következtében önök elmaradt
