Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 22 (88. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2002. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - ARATÓ GERGELY (MSZP):
614 A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2002. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről együttes általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Tovább folytatjuk munkánkat. Soron következik a Magyar Köztársaság 20012002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehh ez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés együttes általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztéseket T/4966. és T/4966/1. számon, a költségvetési bizottság ajánlását T/4966/2. számon kapták kézhez. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtá rsaim! Most a képviselői felszólalások következnek, 1010 perces időkeretben. Először az írásban jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót, Arató Gergely képviselő úrnak az MSZP képviselőcsoportjából. (Folyamatos nagy zaj. – Csenget.) Kérem képvisel őtársaimat, hogy aki el akarja hagyni az üléstermet, az hagyja el, aki marad, az figyelje Arató Gergely felszólalását! Köszönöm. ARATÓ GERGELY (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A zárszámadási törvény vitája során már az általá nos vita első szakaszában is számos éles vitára és számos olyan pontra került sor, amelynek kapcsán megkérdőjeleztük azt, hogy a 2002. év első felében, az Orbánkormány időszakának végén - majdnem azt mondtam, hogy az Orbánkormány garázdálkodásának végén - milyenfajta költségvetési és pénzügyi intézkedésekre került sor. Azt kell mondanom, hogy ennek a fajta gazdálkodásnak, amely a kormányváltás előtt, majd a kormányváltás időszakában teljes felelőtlenséggel és teljes komolytalansággal kezelte a közpénzt, a z állampolgárok, az adófizetők pénzét, talán állatorvosi lova és példája az a fajta gazdálkodás, amely a Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztériumban, akkori leánykori nevén Ifjúsági és Sportminisztériumban zajlott. Sok számot idézhetnénk, sok oldalról közel íthetnénk meg ezt a kérdést, azonban engedjék meg, hogy én mégis kiválasszam néhány kedvencemet. Az egyikről már a mai napon is volt szó; ez a stadionbeléptető rendszer, illetve tágabban a stadionrekonstrukció. Olyan módon terveztek meg egy stadionrekonstr ukciós programot, hogy az ehhez szükséges forrásokat lényegében nem biztosították. Elkezdődött ez a program, elkezdődtek az építkezések, az akkori sportkormányzat az országban járva minden kisebb és nagyobb településen stadiont ígért, majd utána az ehhez s zükséges forrásokat elfelejtette a költségvetésben biztosítani. Ezen a módon 4 milliárd forintnyi, áttételes értelemben fedezetlen számla, azaz 4 milliárd forintnyi ígéret maradt az új kormányra, anélkül, hogy az ehhez szükséges költségvetési feltételeket megteremtette volna a kormányzat. Hasonlóképpen maradt ki a költségvetés tervezése során a Forma 1es futam 2,5 milliárdja és néhány kisebb tétel. Ezek a kisebb tételek persze jó pár száz milliós tételek az utánpótlásneveléssel, a futball Európabajnokság előkészítésével, a sportversenyek megrendezésével kapcsolatban. A kormányváltás időszakában a minisztérium hallatlanul lázas tevékenységbe kezdett: többek között jutalmat fizettek minden köztisztviselőnek vagy legalábbis a zömüknek, anélkül, hogy ennek bá rmiféle fedezete lett volna, valamint ígéretekkel házalták körbe az országot. Mindannyiunk kedvence az immár klasszikussá vált felsőmocsoládi sportcsarnokberuházás, ahol olyan módon
