Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 22 (88. szám) - Szijjártó Péter (Fidesz) - a gyermek-, ifjúsági és sportminiszterhez - “Privatizáció nómenklatúra módra” címmel - ELNÖK (Mandur László): - SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz):
571 Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Mi niszter úr, az ön interpellációkra adott válaszainak (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) közös jellemzője, hogy a válaszra sohasem marad ideje, mert előtte elvicceli a válaszadást. Szeretném elmondani önnek, hogy ez komoly téma, meglehetősen sem annyira vicces ez, ahogyan ön felfogja. Itt az egyik kormánypárti országgyűlési képviselő, a másik kormánytag szájából hangzottak el olyan nyilatkozatok, amelyek a magyar jogállamiság létét kérdőjelezik meg. (Moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Ne cs úsztass!) Ha ehhez az igazságügyminiszternek csak ennyi szava van, hogy a saját bársonyszékére mutogat, és azt mondja, hogy itt a határ, azt tudom mondani, miniszter úr, hogy akkor én nem fogadom el ezt a választ, és szerintem az Országgyűlésnek sem kelle ne elfogadnia. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps a Fidesz, szórványos taps az MDF soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. A képviselő úr nem fogadta el a miniszter úr válaszát. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadjae azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 185 igen szavazattal, 138 nem ellenében a miniszter úr válaszát elfogadta. Szijjártó Péter (Fidesz) - a gyermek, ifjúsági és sportminiszterhez - “Privatizáció nómenklatúra módra” címmel ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Szijjártó Péter, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a gyermek, ifjúsági és sportminiszterhez, “Privatizáció nómenklatúra módra” cí mmel. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Pár napja egy régiúj fogalommal, a nómenklatúra fogalmával ismerkedik a magyar közvélemény, amit Szili Katalin, a Magyar Szoc ialista Párt elnökhelyettese hozott vissza a köztudatba. De vajon mit is jelent ez a fogalom, kik is alkotják a nómenklatúrát? Bár Szili Katalin a választ a ködös homályban tartotta, de politikai elemzők egyetértenek abban, hogy a nómenklatúra tagjai azok, akik jó időben voltak jó helyen, vagyis, hogy a rendszerváltó magyar valóságot idézzük, egykori politikai kapcsolataikat sikeresen mentették át gazdasági kapcsolatokká, ami pedig egyenes utat nyitott az eredeti tőkefelhalmozás, azaz a hatalmas magánvagyon ok megszerzése felé. Ez csak az előző rendszer politikai kegyeltjeinek, a kiváltságosoknak adatott meg. (Dr. Géczi József Alajos közbeszól.) Pedig azt gondolom, abban mindannyian egyet tudunk érteni, hogy az állam vagyonával való gazdálkodás különös figyel met, körültekintést, tisztességet igényel. Erkölcstelen és helytelen dolog, ha egyes emberek az ország, vagyis a többi ember kárára gazdagodnak meg tisztességtelenül és érdemtelenül. Sajnálatos módon azonban a rendszerváltás időszakában és azóta is, a priv atizáció leple alatt számtalanszor fordult elő, hogy egyesek tisztességtelenül bántak a rájuk bízott állami vagyonnal. Tették ezt oly módon, hogy a rendkívül értékes ingatlanokat, táborokat, vadászházakat és egyebeket barátoknak, egykori vagy leendő üzlett ársaknak, illetve egyes esetekben saját maguknak privatizálták ki. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) Ezekben az esetekben az értékesítési ár rendszerint arcpirítóan mélyen alatta maradt a valós értéknek, így találhatott gazdára néhány millió forint ért a
