Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 17 (87. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „Mit hoz a jövő, avagy mennyi pénzt vesz ki a Medgyessy-csomag a családosok pénztárcájából” címmel politikai vita - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
481 fejlődés lehetőségét! Mindezek együtt - természetesen együtt a világgazdasági konjunktúra kedvezőtlen alakulásával, ami korlátozta az export lehetőségeit - okozzák, hogy v isszaesik a növekedés, hogy romlanak az egyensúlyi pozíciók, mindennek együttes hatásaként romlik a magyar gazdaság versenyképessége, és ezek együtt okozzák azokat a gazdasági problémákat, amelyekkel jelen pillanatban szembe kell néznünk. Kéretik nem elfel ejteni, hogy a kormányzás, noha a kormányok változnak, folyamatos tevékenység, nem lehet úgy szemlélni egyegy ciklust, hogy én itt kezdtem, itt végeztem, és se előttem, se utánam nem érdekes, hogy mi történt. Amit önök elrontottak, azt ennek a kormánynak kell helyrehoznia, amit viszont jól csináltak, annak előnyeit mindenki élvezi. Így volt ez az önöket megelőző kormány időszakában is. Tisztelt Képviselőtársaim! (Babák Mihály: A jövőről!) Így van, mondja itt fideszes képviselőtársam, beszéljünk a jövőről, ez annál is inkább fontos, mert eddig önöktől csak a múltról hallottunk, és valóban érdemes egy pillantást vetni a lehetőségekre. (Babák Mihály: Te sem voltál különb!) Nos, az eredeti kérdés úgy hangzik, hogy mennyi pénzt vesz ki a kormány a polgárok zsebé ből, és ez valóban egy fontos kérdés. És erre a helyes válasz az, tisztelt képviselőtársaim, különösen a jelenlegi helyzetben, hogy a szükséges mértékű pénzmennyiséget kell kivenni a polgárok zsebéből, és egyébként pedig minél többet náluk kell hagyni, egé sz egyszerűen azért, mert jobban képesek azt elkölteni, mintsem az állam bármikor helyettük meg tudja tenni. (Taps a kormánypárti padsorokban.) És megint hadd utaljak az előző ciklusra egy pillanatra, hogy vajon sikerülte ezt a filozófiát követni az előző időszakban. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: A jövőről beszélj!) A válasz az előbbiek alapján természetesen az, hogy nem. Ugyanakkor másrészt persze figyelembe kell venni, hogy milyen elköteleződések történtek, és itt érdemes egy szót vesztegetni valóban á ltalában is a választási kampányokra. Én nagyon nem helyeslem ugyanis, hogy egy adott választási kampányban pártok ígéretversenyekkel olyan helyzetbe hajszolják egymást, hogy a végén ezek az ígéretek teljesíthetetlenek lesznek, viszont a háttérben megjelen nek a felkorbácsolt várakozások. Mert aztán ez eredményezi azt a helyzetet, hogy ebből nagyon nehéz úgy kikeveredni, hogy ráadásul annak a politika ne legyen vesztese, a politika megítélése ne váltson negatívba. (Dr. Kontrát Károly: Ez a helyzet most!) Azé rt szükséges csak a szükséges mértékig elvenni az emberektől a pénzt, mert arra van szükség, hogy a gazdaság fejlődjön, hogy visszataláljon az elveszített, az elmúlt négy évben elveszített fenntartható növekedési pályára, egész egyszerűen azért, mert csak a fenntartható növekedési pályán levő és ezért hosszú távon keresztül fejlődni képes gazdaság az, amelyik meg tudja termelni azokat a többleteket, amelyeket aztán megint a gazdaság adta korlátok figyelembevétele mellett szétosztva a különböző területeken j obb helyzetet lehet teremteni. Ha nem ezt csináljuk, akkor hibázunk, mert a pillanatnyi politikai népszerűség érdekében való osztogatás hosszú távon lerontja a gazdaság teljesítményét, és ezért sokaknak okoz veszteségeket. És ebből a szempontból is érdemes egy pillanatra az ellenzéki kritikákra tekinteni, ugyanis az nem megy, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyszer követelem a bevételek csökkentését, az adók csökkentését, és minden más napon pedig követelek újabb és újabb kiadásnöveléseket. (Babák Mihály: T i ígértétek!) Én elismerem, hogy önöknek most nincs kormányzati felelősségük, ezért aztán csinálhatnak, amit akarnak. Ebből a szempontból érdemes akkor, ha erre is igény van, a szabad demokrata módosító indítványokat megnézni ellenzékből, amelyeket a költs égvetéshez beadtunk, meg az önökét, amelyeket például az idei költségvetéshez beadtak. (Babák Mihály: Most és mindenkiért!) Elképesztő, hogy mi rajzolódott ki belőlük, hogy Varga Mihály képviselőtársam szavával éljek, inkonzisztensek voltak a módosító java slataik, mert nem is foglalkoztak azzal, hogy egységes egészbe lehessen őket rendezni. Egyetlen cél volt: a demagógia eszközével megpróbálni befolyásolni
