Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 10 (118. szám) - “Szocialista egészségügy = gátlástalanul kimazsolázva, a betegeket drágán megfizettetve, egy gombnyomással elvéreztetve" címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár:
4680 legalább annak a hetvennek csak el kellett volna jönnie, engedjék meg, hogy kicsit arról a tíz témáról beszéljek, amelyet önök a hozzászólásaikban ígyúgy érintettek. (12.50) Ez a tíz téma kapcsolódik a kormány programjá hoz, ezért azzal kezdeném. A nemzeti közép kormánya és a mögötte álló szocialistaszabad demokrata koalíció a súlyos válságban lévő egészségügyet valódi kormányzati prioritássá emelte, és azt mondta, hogy ezen egészségügyi ágazat válságának a megoldása 10 millió magyar állampolgár érdekében halaszthatatlan. Két nagy része volt ennek a programnak, amelyhez mi, szocialista és szabad demokrata képviselők a támogatásunkat adtuk, és amelyre természetesen a választóktól felhatalmazást kaptunk. Az egyik része az e gészségügy konszolidációja, ha úgy tetszik: rendbetétele. Talán a kevesek közül is emlékeznek még arra, de ha nem, emlékeztetem rá őket, hogy 1999ben az egészségügyi dolgozók béremelése kevesebb, mint 2 százalék volt; 2000ben a reálkeresetük mínusz 2 szá zalék volt; 2001ben, a minimálbér 40 ezer forintra emelésével, ami az ágazatot pont az alacsony bérek miatt érintette, 8,7 százalék volt; és 2002ben, amikor önök átadták a kormányt, 7,7 százalék. Ez, Csáky képviselőtársam, ha hosszában és keresztben adom össze, akkor sincs 80 százalék, de természetesen tudjuk, mert a mindennapi életünkből is megtapasztaltuk... (Dr. Csáky András átad dr. Vojnik Máriának egy dokumentumot. - Dr. Bartha László: Az igazság!) Az igazság, képviselő úr? Ez a közalkalmazotti bértá bla (Felmutatja a dokumentumot.) - nagyon köszönöm, Csáky képviselő úr, hogy ezt a lehetőséget megadta nekem. Ez a bértábla, az a 140 elemű bértábla, aminek az önök áldásos tevékenysége folytán 104 eleme volt minimálbéren az egészségügyi közalkalmazottak k özött. (Dr. Csáky András: Ami alatta van, azt kell megnézni, nem összevissza...) És igen, a válságelhárításnak nem volt más lehetősége, mint a Csáky képviselő úr által szigorúan megbírált és nem támogatott, átlagosan 50 százalékos közalkalmazotti béremelés , amit nem bántunk meg, és most is büszke vagyok rá, képviselő úr. (Taps az MSZP padsoraiból. - Dr. Csáky András: Az alsó táblázatot...) Mert nem volt más megoldás arra, hogy a pályán tartsuk az egészségügyi dolgozókat; és mindig, mindenhol mondom, hogy mi nden lépésünk a betegek érdekét szolgálta. És persze megörököltünk egy egészségügyi ellátórendszert, amelyik sem hozzáférésében, területi elhelyezkedésében, korszerűségében, ha úgy tetszik, a struktúrájában nem volt korszerű, amihez hozzá kellett nyúlni, é s amelyikben azzal kellett kezdeni, hogy meg kellett hirdetni az adósságkönnyítési pályázatot. Örömmel jelentem azoknak, akik érdeklődnek még ez után a politikai vitanap után is az egészségügy kérdései iránt, hogy sikerrel járt a konszolidációs program. A jelentkező harminchárom pályázótól azt vártuk, hogy nézze végig azt a rendszert, amiben dolgozik, ésszerűsítse a tevékenységét. Az önkormányzatoktól azt vártuk, Kósa képviselő úr, bár ön nem egy intézményfenntartó önkormányzat, hogy járuljanak hozzá az egé szségügyi kiadások és fejlesztések költségeihez, amint ezt az egészségügyi törvény is előírja. Ennek eredményeképpen a harminchárom pályázóból huszonhét kilábalt a pénzügyi nehézségekből, a lehetőséget megkapva ezzel arra, hogy egy részük, úgy, ahogy a sze rződésben ezt vállalta, nem visszatérítendő fejlesztési támogatássá alakíthassa az akkor még hitelkonszolidáció programját. Haladva a soron, és összefüggésben a kormányprogrammal, a modernizációról is kell beszélni. Ennek a modernizációnak két területe van , és ebben talán még egyet is érthetnénk, ha nem akadályozná meg a parlamenti patkóban ülő képviselőket a hol ülésük. Ez pedig az, hogy a fejlesztéseknek, a modernizációnak kiegyenlítő szerepet is kell vállalnia egy igazságos, egyenlő esélyű egészségügyi s zolgáltatások iránti hozzáférés biztosítására. A modernizációnak arra is kell szolgálnia, hogy a felesleges párhuzamosságokat kiszűrje, és egy racionálisabb és fenntarthatóbb egészségügyi szolgáltatási rendszert alakítson ki. Végül ez szolgálná azt is, hog y párbeszéd és együttműködés jöjjön létre az egészségügyi szolgáltatók, a finanszírozók és a fenntartók között, mert természetesen nem gondoljuk, hogy csak
