Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 10 (118. szám) - “Szocialista egészségügy = gátlástalanul kimazsolázva, a betegeket drágán megfizettetve, egy gombnyomással elvéreztetve" címmel politikai vita - DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. MÉZES ÉVA (SZDSZ):
4676 DR . BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon gyors leszek. Arra a kérdésre, ami a körzeti orvosok választhatóságát illeti: valóban igaza van a képviselő úrnak, ez még az előző kormányzati ciklusban elfogadott törvény egy sajnálatos módon ben nhagyott passzusa, amit egyébként közösen, kétharmados szabályként fogadtunk el, tehát azt gondolom, hogy kár erre az oldalra tolni a felelősséget, mindkét fél felelős ebben a kérdésben. Azonban több mint egy éve fekszik a tisztelt Ház előtt egy olyan törv énymódosítási javaslat, amely azt kezdeményezi, hogy ez a valóban áldatlan állapot, ami kirekeszti a körzeti orvosokat az önkormányzati munkából, megszűnjön, erre szerettük volna kérni. Semmi mást nem kell ebben a kérdésben tenni önöknek, csak a következő héten, amikor felolvassa majd az elnök, hogy tárgysorozatba kerülhessen ez a törvényjavaslat, az igen gombot kell megnyomniuk, és abban a pillanatban ez a kérdés, az ötből az egyik már meg is fog oldódni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) E LNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Mézes Éva, az SZDSZ képviselője. DR. MÉZES ÉVA (SZDSZ) : Köszönöm szépen. Én ezt a maradék kis időt egy higgadtabb és kicsit összefoglalóbb pár szóra szeretném még felhasználni. Az elmúlt egy évben, amióta én itt dolgozom a parlamentben, az egészségügy terén négy komoly törvény született: én azt gondolom, hogy a mindannyiunk által megszavazott és elismert Johan Béláról külön már nem is beszélnék; a kórháztörvénynek nevezett közszolgáltatásokról szóló törvény ; a jogállás, ami nekem akkor nagyon tetszett, és nagyon sajnálom, hogy csak részleteiben valósult meg; és nem utolsósorban az egészségügyi szakdolgozók kamarájának a megalkotásáról szóló törvény, ami lehet, hogy évek múlva egész történelmi léptékűnek is m inősülhet. A négy törvényben nyilván vannak hiányosságok, nyilván vannak olyan dolgok, amit lehetett volna jobban is csinálni, de az elvitathatatlan, hogy nagyon sok munka áll mögötte, nagy kreativitás, és én azt gondolom, hogy mint teljesítmény, ez egy ór iási dolog. A vita során és egyébként beszélgetéseink alapján is nyilvánvaló számomra, hogy ugyan vitatkozunk, de szerencsére - főleg az orvosok és az egészségügyben dolgozók - valahogy mégis egyfelé forog az agyunk, és mindannyian a betegek érdekében az e gészségügy jobbítását szolgáljuk a magunk módján. Amiben abszolút egyetértünk, az az, hogy mindannyian ismerjük az egészségügy állapotát, esetleg más oldalról beszélünk róla, de tudjuk azért azt is, hogy amit a másik mond, annak mekkora a valóságalapja. Eg yetértünk a megelőzés fontosságában, ez rendkívül fontos. És én azt gondolom, hogy erről olyan túl sokat beszélni, meg a forráshiányokra hivatkozni nem kellene már, hanem a gyakorlatban kell majd bebizonyítanunk, illetve bizonygatjuk is már, hogy ennek mil yen nagy jelentősége van. Egyetértünk a tőkebevonás kérdésében is. Engedtessék meg, hogy ezt gondolhassa más másképpen, a lényeg mindenféleképpen az, hogy a tőkehiányos egészségügy jobb gazdasági pozícióba kerüljön. Ugyancsak egyetértünk a járóbeteg, ille tve a háziorvosi ellátás definitív voltának a jóságában. Csak azért mondom el ezeket még egyszer újra, és foglalom össze, mert olyan villongások vannak, amelyek, úgy gondolom, inkább csak maszkok, és csak a vita kedvéért viták, olyan sok minden és olyan na gyon fontos dolog van, ami miatt érdemes a további munkánkat mindenféleképpen csinálni. Én megerősíteném még egyszer képviselőtársam felszólalását a finanszírozási reformot illetően, mert mi úgy érezzük, hogy ha mé g abba bele tudna ez a kormány fogni, akkor tényleg teljesítené a
