Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 10 (118. szám) - “Szocialista egészségügy = gátlástalanul kimazsolázva, a betegeket drágán megfizettetve, egy gombnyomással elvéreztetve" címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP):
4671 a területi ü gyeleti rendszer létrehozását.” Ez jó lenne, mert a fenntartók ezt nem tudják finanszírozni, és az OEP sem finanszírozza, nem véletlen, hogy felnőtt fogászati szakorvosi ügyelet egyszerűen nincs az országban, vagy csak kettő vagy három, éppen azért, mert n em tudja az önkormányzat ezt finanszírozni. Ha legalább ezt a picit meg tudnák csinálni, akkor is előrébb lépnénk egy kicsit, mert hogy már nagy egészségügyi változás nem lesz, az biztos, de ha picit tudunk előremenni, nyilván az is sikeres lehet. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Tóth István úr, az MSZP képviselője. DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A megfelelő gyógyszerellátás a lakosság szociális b iztonságának az egyik leglényegesebb eleme, több ponton érintettük már a mai napon is. Ez az érdek nem szenvedhet csorbát, és elöljáróban leszögezhetem, hogy van is és elég lesz a gyógyszer a patikákban, de az elmúlt öt évben duplájára nőtt a biztosító és háromszorosára a lakosság költsége. Ezért, azt hiszem, elkerülhetetlen és vitathatatlan, hogy a gyógyszerfelhasználás ésszerű korlátozásával, az árszínvonalnövekedés mérséklésével a kiadásokat mindenképpen csökkenteni kell. Ezért a jövő évi egyik cél: a t ámogatott gyógyszerkörben a betegek által fizetendő gyógyszeráremelés mértéke ne haladja meg a 8 százalékot. A hosszabb távú cél átlátható, Uniókonform gyógyszertámogatási rendszer működtetése, ezért az uniós transzparenciairányelv átvétele, a jogszabál yok, a rendeletek, a szükséges intézmények kialakítása már folyamatban van, miként néhány tervezett intézkedés is, így például a háziorvosok ösztönzése, érdekeltségének megteremtése a racionális minőségi gyógyszerrendelésre. A terápiás protokollok bevezeté sével például elejét lehetne venni a méltatlan “ki kit, mennyiért veszteget meg” valós vagy valótlan pletykák terjedésének. Az orvosok, de főleg, és itt hangsúlyoznám, a betegek jobb tájékoztatása a helyettesíthetőségi listákról, a már emlegetett közgyógye llátási rendszer felülvizsgálata, de úgy, hogy a szociális rászorultság és a térítésmentesség ne csorbuljon, így talán egy éves gyógyszerkeret megállapítása, a központi számítógépes követés tűnik a lehetséges megoldásnak. Felül kell vizsgálni a támogatások több mint felét elvivő, 90 és 100 százalékos támogatással rendelhető gyógyszerek körét, ugyanakkor a támogatási volumenszerződések kötését a legnagyobb forgalmú gyógyszercsoportokban, valamint fokozatosan be kell vezetni a betegségcsoportos támogatásokat, például az egyes vérnyomáscsökkentők esetében. Itt szeretnék utalni az előbb már Kósa képviselő úr által is említettekre, hogy július 1jétől meg fog valósulni egy ígéret, miszerint egyes szív, érrendszeri gyógyszerek térítésmentesen lesznek rendelhetők. Tulajdonképpen a már emlegetett áfa vonatkozásában is megismételném, hogy a tbtámogatásra jutó áfát az OEP fizeti, tehát ez a betegnek ingyenes lesz, ez egyébként a forgalom közel 40 százalékát teszi ki, a betegeknek a nem térítésmentes gyógyszerek eseté ben kell az 5 százalékos áfát fizetni. Megőrizzük a gyógyszerészek szakmai és gazdasági felelősségét a stabil gyógyszerellátásért az évek óta befagyasztott kiskereskedelmi árrés emelésével, ez körülbelül egy 3 milliárdos keret; elsősorban a kis forgalmú vi déki gyógyszertáraknak a működőképességét és a készletezés biztonságát szeretnénk javítani. Rendezni kell a gyógyszertári ügyeleteket, valamint korszerűsíteni és erősíteni az ellenőrzéseket. A felkészült, elhivatott gyógyszerésztársadalmat sokkal jobban b e kell vonni az egészségnevelési programba, a tanácsadásba, a helyes gyógyszerrendelés propagálásába, illetve a krónikus betegségek gyógyszerészi gondozásába. De talán a legfontosabb feladat: fenn kell tartani a szabályozott piaci viszonyokat, így a patika i tevékenység engedélykötelezettségét, a patikalétesítés korlátozását, a reklám- és árszabályozás lehetőség szerinti állami irányítását és legfőképp a piaci szereplők közötti folyamatos összhang biztosítását.
