Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 9 (117. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - HEGYI GYULA (MSZP), a napirendi pont előadója:
4555 fogadás szervezését, fogadás kötését hár om évig terjedő szabadságvesztéssel büntetné a jogszabályunk; állatviadal céljára gerinces állat tartását, tenyésztését, kiképzését, idomítását vagy forgalmazását pedig két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetnénk. Szeretném elmondani: noha nem volt a b üntető törvénykönyv része, az állatviadalokat vagy más néven állathecceket már a XIX. század elején emberiességi okokból betiltották. Akik színháztörténettel foglalkoznak, tudják, hogy Magyarországon az első színházak PestBudán állatheccek céljaira is szo lgáltak, pontosabban azok bevételéből fedezték azt a pénzt, amelyből azután a tragédiákat elő tudták adni. (17.00) A második, ami a törvényjavaslat központi eleme - nyilván erről fog a legtöbb szó esni a következő időkben , a tulajdonképpeni állatkínzás t ilalma. Törvényjavaslatunk az állatkínzást szó szerint a következőképpen definiálja: “Aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkáros odását vagy pusztulását okozza”, nos, aki ezt elköveti, az állatkínzás bűntettét, illetve vétségét követi el. A mi elképzelésünk szerint ennek a vétségnek a büntetési tétele két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés. Azt gondolju k, hogy ez megfelelő rugalmasságot ad a bírói gyakorlatnak arra, hogy a valódi tetthez arányítsa a büntetést. Tudom, hogy ebben a kérdésben állatvédő egyesületek, mások részéről rengeteg módosító indítvány, észrevétel lesz. Ezért szeretném hangsúlyozni - m ielőtt a jogi fogalmak csűrésecsavarása elkezdődne , hogy az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény részletesen meghatározza az állatkínzás fogalmát, hogy mi számít annak, csak nem rendelt mellé büntetőjogi szankciót. A mi törv ényjavaslatunk nem változtatja meg a minősítést, kizárólag büntetőjogi szankciót rendel mellé. Az állatkínzás tényállás másik része, hogy aki “Állattartóként háziasított emlős állatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot elűzi, elhagyja va gy kiteszi”, nos, az is elköveti az állatkínzás vétségét, ugyanolyan büntetési tétellel. Érdemes hangsúlyozni azt a jogi különbségtételt, amit teszünk. Elhajtást, tehát állatok kitételét csak emlős állatok esetében tilalmazná a törvényjavaslatunk; a veszél yes állatok elűzését azonban minden esetben. Itt egyértelműen az ember védelméről van szó: kígyó, skorpió, mérges pók esetében a kitétel nyilván nemcsak az állatnak okoz károsodást, hanem az ember számára életveszélyt jelent. Ez is azt bizonyítja, hogy tör vényjavaslatunk egyszerre védi az állatokat és az embereket. A harmadik nagy tétel, amiről tudom, hogy komoly társadalmi vita lesz: az állatkínzással megegyezően büntetné törvényünk azt, aki “a vadászati törvény által tiltott vadászati eszközzel vagy tilto tt vadászati módon vadászik, illetve a halászatról szóló törvény által tiltott halfogási eszközzel vagy módon halászik vagy horgászik”. Kétféle ember van, szokták mondani: aki vadász, vagy nem vadász, horgász, vagy nem horgász. Én nem vagyok sem vadász, se m halász, sem horgász, úgyhogy kizárólag az előterjesztő szempontjából tudom ezt megvizsgálni, és azokat a szakkérdéseket, amelyeket majd nyilván a vadászok, horgászok elénk hoznak, csak egy szempontból tudjuk elbírálni mint előterjesztők, hogy a vadászatr ól és a halászatról szóló törvény szabályozza, hogy mi tiltott és mi nem tiltott, és mi ezt a szabályozást fogadjuk el a törvényjavaslatunkban. Egyébként a megengedett vadászati és halászati eszközök és módszerek is okozhatnak fájdalmat az állatoknak, pont osan életük kioltása a vadászat és a halászat célja. Úgy gondoljuk azonban, hogy a társadalmi gyakorlatot alapvetően nem lehet megváltoztatni, bár nyilván vannak állatvédők, akik szívük szerint a vadászat minden formáját betiltanák. Ugyanez vonatkozik olya n cselekményekre is, mint az úgynevezett kényszertakarmányozás, népi nevén a libatömés, amely szintén egy kegyetlen bánásmód. Mi előterjesztőként azonban abból
