Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 9 (117. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
4487 tüntetők körbezárása mindenesetre módszeresen történt, és az áldozatok, illetve sebesültek között nem volt sem katona, sem karhatalmista. A helyszínen 27en hal tak meg, a bányakórházban 19en. A 33 férfi és 11 nő mellett 2 fiúgyermek vesztette életét. A 46 halott mellett mintegy 80an sebesültek meg, ezek a teljes bizonyossággal állítható számok. Amikor '89ben az első városi megemlékezést tartották, 131 halott n evét olvasták fel, s a városban ma is kering ez a szám. A sortűz délutánján a szovjet városparancsnok parancsára röplapok tájékoztatták a városlakókat az ellenforradalmi provokációról, feloszlatták a megyei munkástanácsot, többen emigráltak és megindultak a letartóztatások. Az előbb említett Jecsmenik Andort például, aki novemberben a megyei tanács épületét fegyverrel védő csoport fontos alakja volt, '57 áprilisában hétévnyi börtönre és vagyona felének elkobzására ítéli a megyei bíróság, hogy aztán '58 márc iusában, a fellebbezés után 12 évnyi börtön és teljes vagyonelkobzás legyen a büntetése. Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a salgótarjáni gimnáziumban, ahová magam is jártam, hagyománnyá vált egy versíró verseny. A verseny névadója, Ravasz István írta a köv etkező sorokat 1956ban Petőfi körön című versében. “Barátaim, itt a törvény a becsület, s csak egy becsület van, az igazságé. Letűnt, gúzsos, embertelen korok árnyékát űzi itt néhány ezer, a szabad szótól ittas értelem. Mert szörnyű árny ez. Nehéz lehelet ével beléd fullasztja a szót, a tettet, árnytestével zuhan rád, ijedtté teszi éjszakád, mocskos kezével beletép gyermeked lelkébe, s mint rongyból a vizet, csavarja ki az ember legdrágább kincsét, az egyéniséget, a holnapért reszkető lázadót.” Ravasz Istvá n '56 őszén elsőéves egyetemista, Eötvöskollégista volt, szenet lapátolt családja vásártéri lakásánál december 8án. Ha akkor nem öli meg egy eltévedt golyó, most a hatvanas éveinek közepén járna. S ahogy rá emlékeznek a tarjáni Madách Gimnázium diákjai m inden évben, úgy nekünk is kötelességünk emlékezni és emlékeztetni minden évben december 8. és 1956 minden mártírjára. S kötelességünk megpróbálni méltónak lenni áldozatukhoz. Ez pedig meggyőződésem szerint akkor és csak akkor sikerülhet, ha politizálásunk kal, pártállástól függetlenül mindenkor, mindent megteszünk az emberi szabadságért, a demokráciáért, s ha soha nem vállalunk egyetlen perc, egyetlen félmondat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - egyetlen félmondat, elnök ass zony - erejéig sem közösséget olyan ideológiákkal, melyek saját kizárólagosságukat hirdetik és akarják megvalósítani, mert ezekből születnek a gyilkos diktatúrák, és azok rémtetteit nem szabad és nem is lehetséges elfelejtenünk. Köszönöm szépen a figyelmük et. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy a kormány részéről kíváne bárki reagálni. (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Selmeczi Gabriella frakcióvezet őhelyettes asszony, a FideszMagyar Polgári Szövetség képviselőcsoportjából, “A Nagy Testvér faggat téged” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes asszony. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtá rsaim! A szocialisták az orwelli rémkép megvalósításával ünnepelték az orwelli évfordulót. Felállt a gondolatrendőrség. Idézet önöktől: “Mi, szocialisták különös anyagból vagyunk gyúrva, ezért különösen érdeklődünk a különleges adatok iránt.” (Korózs Lajos : Nem így van! Hitelesen tessék idézni! - Zaj, közbeszólások. - Dr. Avarkeszi Dezső: Szégyelld magad!) Az elmúlt napokban egy különös kérdőív borzolta a kedélyeket. Állami pénzen az egészségügyi dolgozók pártszimpátiáját firtatták. Kökény Mihály szerint a tudományos kutatás szabadságáról van szó, és arra kíváncsiak, hogy létezike hátrányos előítélet a cigányokkal szemben az egészségügyi dolgozók körében.
