Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 8 (116. szám) - A közbeszerzésekről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
4457 olyan feltételrendszert teremthet, amivel már eleve szűri az esetleg pályázó, pályázni tudó, pályázni képes részvevőket, különösen abból az aspektusból, hogy szeretnénk, ha a magyar kis- és középvállalkozások - nyilván más országok kis- és kö zépvállalkozásai is - alkalmassá válnának és tartósan meg tudnának maradni akár a közbeszerzési piacon, növelve a versenyt és ezzel a verseny tisztaságát is. Úgy gondolom, hogy ennél a két elemnél - a 29esben az ajánlati dokumentáció, illetve a 32esben a z ajánlati biztosíték esetében - szükséges meghúzni egy olyan sávot, egy olyan mértéket, amelyen belül mozoghat az ajánlatkérő, hogy - még egyszer mondom - ne szűrje előzetesen egy olyan paraméterrel a kevésbé tőkeerős, kevésbé likvid vállalkozásokat, amel yek egyébként magával az ajánlattétellel ezt a hátrányt amúgy is elszenvedhetik, hiszen valószínűleg más paraméterekben, más jótállási biztosítékban vagy egyéb ajánlati feltételekben bizonyára nem tudnak a nagyobb, tőkeerősebb partnerekhez képest versenyké pesnek mondható ajánlatot vagy paramétert beállítani. Ezekben a módosító indítványokban az érték - s itt visszautalok a korábbi módosító indítványomra, az abban megfogalmazott értékre - a piacon a közbeszerzés kiírásakor becsülhető forgalmi érték alapján 1 , illetve 5 százalékos maximális mértéknek megfelelően kerülne meghatározásra. Ezek természetesen vitatható számok, de ha az elv mégis elfogadható, akár bizottsági módosító indítvány keretében korrigálhatók a mértékek. Köszönöm a szót, elnök úr, köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Harrach Péter) : Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Nem látok több jelentkezőt. A részletes vita második szakaszát is lezárom. Megnyitom a harmadik szakaszt, az ajánlás 109., 116., 117. és 118. pontjaira. Meg kérdezem, kíváne valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Mivel nem látok felszólalót, a részletes vita e szakaszát és a vita egészét lezárom. Úgy tűnik, Hankó Faragó Miklós államtitkár úr most kíván válaszolni a vitában elhangzottakra. Öné a szó, államtit kár úr. DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Az a tapasztalatom, hogy a képviselőknek sokkal nagyobb türelmük van végighallgatni a részletes vita lezárását követően elhangzó zárszót, mint közvetlenül a s zavazás előtt, ezért általában szívesebben élek ezzel a lehetőséggel. Tisztelt Országgyűlés! Örömmel állapítottam meg a parlamenti vita során, hogy a közbeszerzési törvényjavaslat alapelveivel, fő célkitűzéseivel az Országgyűlés egyetért. Néhány mondatban szeretnék a vita során elhangzott gondolatokra reagálni. Amint arra már az expozémban is utaltam, a hazai vállalkozások felkészítése különösen fontos a közbeszerzés területén. Az Európai Unióhoz való csatlakozással a hazai ajánlattevők a jelenleginél élese bb versenynek lesznek kitéve, tekintettel arra, hogy közbeszerzési piacunkat meg kell nyitnunk többek között az Európai Unióban letelepedett vállalkozások előtt. Éppen ezért nagyon fontos e kör tudatos felkészítése, amelyben nagy szerep hárul egyrészt a Kö zbeszerzések Tanácsára, másrészt a különböző érdekképviseleti szervezetekre annak érdekében, hogy vállalkozásaink minél több információval rendelkezzenek, és valóban sikerrel tudjanak indulni a közbeszerzési eljárásokon. Az általános vita során többen azt is felvetették, hogy a törvényjavaslat túlságosan bonyolult szerkezetű, túl sok paragrafust tartalmaz, és mindez nehezíti az áttekinthetőséget, a jogalkalmazást. Úgy gondolom, az áttekinthetőség biztosítása érdekében fontos, hogy egy törvényben kerüljön s or a szabályozásra, és az tartalmazza az összes közbeszerzési eljárást, a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslat rendszerét, továbbá az intézményrendszerre vonatkozó szabályokat. A törvényjavaslat a hatályos közbeszerzési törvényhez képest differenciált abb szerkezetű. Ez egyrészt a közösségi jogból következik, másrészt a gyakorlat igényeiből fakad. A különböző
