Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 16 (86. szám) - Az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár:
428 olyan elemét kiemelni a benyújtott törvényjavaslatnak, amely körül nemcsak a konszenzus lehetősége, hanem véleményem szerint a konszenzus kényszere mutatkozik. Az első ilyen: meg kell felelnünk annak az elvárásnak, hogy az egészségügyi közszolgáltatá sok szervezéséről szóló törvény tervezetének egyeztetése során egyértelmű igény fogalmazódott meg arra, hogy az egészségügyi dolgozók jogállásának egyes alapvető kérdéseit önálló törvényben rendezzük. Ennek a minden szakmai, társadalmi és érdekképviseleti csoport által megfogalmazott igénynek kíván megfelelni ez a törvényjavaslat. A szakmai szervezetek többsége kezdeményezte, hogy a jelenleg költségvetési szervként működő intézményekkel - amelyek alapítvánnyá, közalapítvánnyá vagy gazdasági társasággá fogn ak alakulni a jövőben, vagy ez a lehetőségük megteremtődik - párhuzamosan jelenjen meg egy olyan jogszabály, amely az ágazatban dolgozókra vonatkozó alapvető szabályokat szektorsemlegesen szabályozza. Ennek a követelménynek kíván megfelelni ez a törvényjav aslat. Ezért tehát az egészségügyi tevékenység végzésének feltételeit és egyes alapvető jogszabályait… (Jelzésre:) Elnök úr, elnézést kérek, kezdő államtitkárként természetesen egy másik mikrofonba beszélek bele. Kicsi türelmét… ELNÖK (Harrach Péter) : Vala hogy mégis lehetett hallani, nem tudom, hogy hogyan. DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. A technikusok azt mondták, hogy ez így nem lehetséges. A törvényjavaslat első részében az egészségügyi t evékenység végzésének feltételeit és egyes alapvető szabályait fogalmaztuk meg, a munka törvénykönyvével és az európai uniós irányelvekkel összhangban. Csak ennek alátámasztására szeretnék néhány olyan tapasztalatot megemlíteni, amelyről beszámolnak azok a szakcikkek és közlemények, amelyek képviselőtársaim előtt is ismertek, és amelyek közül néhányat már ebben a vitában előhoztak. Ne menjünk messzire, vegyük az első szomszédunkat, Ausztriát, szalagcímekben, ha megengedik: az osztrák állami alkalmazottak id őtörvénye; az innsbrucki egyetemi klinikákon masszív ellenállás bontakozik ki az érvényes orvosi munkaidőtörvénnyel szemben; akut személyzethiány van, az állami orvosoknak illegális és fizetetlen túlórákat kell teljesíteniük; a rendszeres heti munkaidő 40 óra, a heti maximális munkaidő - eltekintve egy 26 hetes időszakon belül a rendkívüli esetekből - átlagosan maximum 60 óra, és a számítási időszak egyes heteiben maximum 72 óra, meghosszabbított szolgálatnál a folyamatos munkaidő a 32 órát nem haladhatja m eg, és így tovább. Németországban - akik egyébként a lisszaboni per kapcsán a portugál háziorvosok ügyeleti szolgálatára vonatkozó bírósági ítéletre nézve magukra kértek egy állásfoglalást - kiderült, hogy 25 ezer orvos hiányzik, hogy megfeleljenek az Euró pai Bíróság ítéletének. Magyarországon körülbelül 1012 ezer orvos hiányzik a rendszerből. Amikor tehát képviselőtársaimat tisztelettel arra emlékeztetem, hogy a realitásoktól ne szakadjanak el, tudniuk kell, kormánydöntésektől még nem lesznek ügyeletképes szakorvosok. Ebben a rendszerben a napi gyakorlatot folytató orvosok száma se túl sok, ennek a kívánalomnak pedig fokozatosság nélkül eleget tenni lehetetlen. (17.20) Éppen ezért, és hogy meg is feleljünk az orvosok általános kívánságainak, meghatároztuk, hogy mennyi az orvosok és a betegek érdekében elvégezhető, kötelezően elrendelhető túlmunka, és mennyi az önként vállalható túlóra felső határa, az ő egészségük és a betegek minőségi ellátásának érdekében. Ez ugyancsak megfelel a szakmai szervezetek követ elményeinek, az egészségügyi dolgozók elvárásainak és a betegek érdekeinek, vagyis megfogalmaztuk, hogy a pihenéshez való jog és kötelesség biztosítása érdekében az önkéntes vállalás sem lehet korlátlan.
