Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 16 (86. szám) - Az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz):
421 zárórendelkezések között én nem találom azt, hogy ez a kormányrendelet, mondjuk, ennek a törvénynek vagy ezeknek a paragrafusoknak a hatálybalépésekor automatikusan megszűnne. Tehát a törvényalkotónak nem az volt a z eredeti célja, hogy rögtön az összes ügyeletet teljes munkaidőként fogadja el, hanem, ahogy Schvarcz elnök úr mondta, egy fokozatos bevezetést kezdett volna ezzel, ennek teremti meg az alapját. De miután május 1jétől ránk ugyanúgy érvényes lesz, ezért s zerintem célszerűbb már most szabályozni ezt. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Gógl Árpád képviselő úr felszólalása következik. (16.40) DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz) : Igen tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Bizottsági Elnök Úr! Ahogy elnézem a parlamentet, tarthatnánk bizottsági ülést is, és azt hiszem, az ott elmondottakat recitálhatja az ember. Miről van szó? Előttünk van egy törvényjavaslat, amely része egy sornak, és még ma folytatása lesz egy másik törvény is. Valamikor a nyolcva nas évek végén, amikor a szakszervezetekről leválasztódott a két nagy ágazat, a nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás, döntő lépést tettünk afelé, hogy újrarendezzük a magyar egészségügyet, azt az egészségügyet, amely egy sokszínű biztosítási rendszer re épült. Ezt a sokszínű biztosítási rendszert valamikor a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején egységesítették, majd az ötvenes évek végén kiterjesztették a teljes társadalomra. Nagyon jó cél volt az, hogy mindenki felelős mindenkiért, és állami fina nszírozással mindenki számára biztosítjuk a legjobb egészséghez való jogot, és ennek a rendszerét működtetjük. Egyetlen periódusban sem teremtődött aszimmetria és rendezetlenség, minden esetben a szakma szabályai legalább deklaráltak voltak, és hogy azok m inden szinten mindenki számára hozzáférhetően megvalósulnak. Az más kérdés, hogy kiindulási pontjában torzították a döntő szereplőt, mert Gerő Ernő egy grafitceruzás jegyzetével lehetővé tették a paraszolvenciát nyitáskor, kvázi kompromittálva az orvoskart . Az orvoskar lassan fölocsúdott, és a hatvanas évek végétől kezdeményezte azt, hogy az évezredes kialakult etikai és szakmai normáinak megfelelő szerepet kapja meg az egészségügyi ellátórendszerben. Úgy tűnt, azzal, hogy az európai elvrendszert elfogadjuk - azaz egy szolidaritási elvre épülő, mindenki számára hozzáférhető közfinanszírozású egészségügyi rendszert alkotunk, amiben a programok változó hangsúllyal, változó lehetőséggel megjelentek, és a kormányprogramokban néha programszerűen is megvalósultak részelemeikben , az ezredfordulóra a szakmában mindenképpen, de talán még a politikai életben is konszenzus teremtődött, és egy rendezett, a prevenciót is kellő hangsúllyal érvényesítő egészségügyet fogunk felépíteni. De valahol ez megbicsaklott. A gyógys zerészkamarai törvény ugyan a privatizációt is lehetővé tevő, a működőképességét megtartó rendszert írt le a benne dolgozók lehetőségeinek maximális érvényesítésével, az orvosi kamarai törvény már nem ezt tartalmazta, a legutóbbi törvénykezések pedig ha n em is vakvágányra, de valamilyen kerülőútra vitték az egészségügyi ellátórendszert. Tették ezt azzal, hogy a közfinanszírozott, szolidaritás elvű, mindenki számára hozzáférhető, adókból és járulékokból fedezett rendszerbe beengedtek egy profitorientált ele met. Hogy ez mennyire fog érvényesülni, ma még nem tudjuk, de a lehetősége adott, hogy ebből a közpénzből profitot lehessen kivinni. Ez volt az első lépés. S ez a lépés nem szabályozta a benne dolgozó és az azt irányító, azért morálisan és szakmailag is fe lelős orvoskar kérdését. Úgy tűnt, talán a címében változtatni szándékozó törvény fogja ezt biztosítani. De ez a törvény ezt nem biztosítja. Ez a törvény nem más, mint amit Kárpáti képviselőtársam nagyon tömören és jól jellemzett, ez az ágazati speciális r észletekbe menő szabályozás, de a munkajogi szabályozás egy kicsit kiterjesztett értelemben véve nem más, mint egy kollektív szerződés. Ha valaki végignézi a törvény szövegét és az indoklását is, akkor ez számára világos. Természetesen egy ilyen törvénynek ,
