Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 2 (114. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
4170 mezőgazdaság céljaira csoportosították át ezeket az összegeket? Mert hogy lenne mire átcsoportosítani, hiszen az egyik válság a másikat éri. Miért engedték, hogy ezek a források a mezőgazdaság számára, az EUfelkészülés számára elvesszenek? Itt van például a baromfiágazat helyzete. A baromfiágazat képviselője, a terméktanác s maga is azt mondja, hogy olyan rossz évet zár ez az ágazat, amilyet még soha, az általuk becsült veszteség az idei évben eléri vagy talán meg is haladja a 20 milliárd forintot. Az elmúlt hetekben különösen nagy gondot okozott, hogy az egyik legnagyobb ba romfiágazati szereplő, a HajdúBét Rt. nehéz helyzetbe került, ennek a cégnek mintegy 20 ezer beszállítója van, döntően kis családi gazdaságok. Így tehát mintegy 20 ezer család érintettségéről, majdnem 100 ezer ember érintettségéről beszélünk. A válság sú lyosságát jelzi, hogy ketten már öngyilkosok lettek. Tegnap a miniszter azt mondta, hogy itt egyetlenegy elintézendő feladat van, termelői szervezeteket kellene létrehozni, mintha a miniszter nem tudná, hogy ezen a területen terméktanács működik. Működik a Baromfi Terméktanács, amely jogosult a piacszabályozási intézkedések megtételére, amennyiben arra a kormány intézkedései is lehetőséget adnak. De ilyen lehetőségeket nem adott a kormány. Egyáltalán hogyan ítéli meg a minisztérium az elmúlt másfél éves műk ödését? Mely ágazati válságokat tudták megoldani? Mert ezt nem tudták megoldani. Viszont azt mondják, hogy ezek a válságok meg sem oldhatóak. Ez egyáltalán nem így van. Nézzük meg például a HajdúBét esetét. Emlékezzünk rá, hogyan üvöltött az MSZP, amikor ellenzékben volt, a Mizo válsága miatt. Az pontosan ugyanolyan volt, mint most a HajdúBét válsága. Akkor a polgári kormány meg tudta oldani azt a válságot, 100 százalékos hiteltámogatást adott, és 100 százalékos állami garanciát vállalt a Mizo termelői be szállítóinak. Azt javasoljuk, és erre országgyűlési határozati javaslatot is benyújtottunk, hogy ez a kormány most tegye ugyanazt, amit annak idején a polgári kormány tett. Ahogy a polgári kormány megoldotta a Mizo beszállítóinak helyzetét, ugyanúgy ez a k ormány oldja meg a HajdúBét termelői beszállítóinak helyzetét. Országgyűlési határozati javaslatunk az önök asztalán nyugszik, ezt az utat válasszák, ne pedig azt, hogy bizonyos szocialista körök számára újabb pénzügyi segítséget nyújtanak annak érdekében , hogy a Bábolna vagy más állami vállalatok privatizációjában sikeresebben vehessenek részt. Ne a privatizátorokat, hanem a nehéz helyzetbe jutott kistermelőket segítsék meg! Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK ( dr. Dávid Ibolya) : A kormány nevében Szanyi Tibor államtitkár úr kíván válaszolni. Önt illeti a szó. (Font Sándor: Nehéz lesz.) DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A felszólalásában elhangzottak egy részével egyetértek, egy részével nem értek egyet. Még mielőtt félreértésbe keverednénk, szeretném elmondani, többen látták, hogy a felszólalás kezdetekor átadtam önnek egy papírt. Nem azt adtam át, pontosabban nem én írtam, amit képviselőtársam fölolvasott, azt saját maga követte el, én csak egy leejtett papírt vettem föl; mint ahogy azért az ügyben, amit ön elmondott, érdemes bizonyos értelemben fölvenni a kesztyűt. (8.50) Odáig egyet értek, hogy értelemszerűen a kormány is, mint véleményem szerint valamennyi párt, abban érdekelt - habár néha úgy is kellene fogalmazni, hogy abban kellene hogy érdekelt legyen , hogy a magyar mezőgazdaság sikeres legyen. Persze, a magyar mezőgazdaság jel enlegi helyzete nem egyik óráról a másikra kipattant helyzetnek a következménye, hanem valóban, mind objektív, mind szubjektív körülmények eredménye. A szubjektív körülmények közé sorolom azt a bizonyos másfél évtizedet, amikor a magyar politika az esetek többségében nem jól kezelte a kérdéseket.
