Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 1 (113. szám) - A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - FONT SÁNDOR (MDF):
4130 hívjuk terítőjáratnak. Valamilyen oknál fogva a szeszfőzdék által gyártott alkoholokra ez nem igaz, az idei évben óriási viták voltak már a vámosokkal. Persze a vita úgy zárult, hogy a vámosok megbüntették az illetőt, tehát ne értse senki félre, vitára nincs alkalom, csak vitatjuk, hogy miért nem fértek bele a pálinkafőzdések, ezért természetes, miután megnyitásra került a törvény e szakasza is, javasolni fogju k, hogy a szeszfőzdékben előállított alkoholtermékekre is vonatkozhasson a minden egyéb jövedéki termék árusítása esetén alkalmazható terítőjárati funkció. Két másik téma rövid kifejtésére szeretnék áttérni. Az egyik az, amit Kékkői Zoltán képviselőtársam is feszegetett. Tudjuk, hogy az európai uniós csatlakozással a mezőgazdaságnál várható a legnagyobb megrázkódtatás. Úgy gondoljuk, hogy az előző kormány ideje alatt is elég példamutató volt az a gázolajvisszatérítési rendszer és az adóvisszatérítési növe kmény, amely bizony elég jelentős támogatást adhat a gazdálkodói körnek. Az Unió nem ellenzi ezt a modellt, mi éppen ezért javasoljuk, hogy ha már sok módon nem támogathatjuk a gazdákat a brüsszeli központi szabályozás miatt, akkor, ha a gázolajvisszatérí tési rendszer továbbélhet, javasoljuk, hogy minél több művelhető területre terjedjen ki a gázolajvisszatérítés lehetősége, és értelemszerűen a visszatérítés nagysága is növekedjen. Ezek után, ha más források nem állnak rendelkezésünkre, mi el tudjuk képze lni, hogy a jövedéki adó száz százalékát visszatérítse az állam. Mint mondtam, ezt egyértelműen az uniós csatlakozás negatív hatásait ellensúlyozandó lépésként szeretnénk értelmezni, és kérjük a kormányt, hogy értsen ezzel egyet; remélem, ők is úgy látják, hogy a magyar gazdálkodók nagyon komoly kihívásnak kell hogy megfeleljenek az uniós csatlakozás során. Egy másik terület, ami egy kis érdekesség, de külön fel szeretném hívni a figyelmet a törvénytervezet ilyen értelmű csapdájára, amely a 74. § (1) bekezd ésében olvasható; már múltkor is a vezérszónoklatomban említettem, de az idő hiánya miatt nem volt lehetőség a tételes kifejtésére. Tehát a törvényparagrafus szándékozik szabályozni, hogy hogyan lehet alkohol előállítására is alkalmas desztilláló berendezé st birtokolni, értékesíteni, azaz csak a vámhatóság engedélyével. Ez érthető, azonban a következő mondat egy kissé nevetséges: nem szükséges a vámhatóság engedélye a rendeltetésszerűen használt, túlnyomással üzemelő háztartási főzőedényekre. Ez magyarul a konyhakukta, amiben ügyes kezű mesterek esetleg le tudnának párolni alkoholt is. De ezek szerint minden másra kell, azaz a konyhakukta már uniós szinten is bekerült a törvénybe, hogy ő engedély nélkül adható, vehető; ez nagyon nagy siker. Csakhogy milyen m ás helyeken találhatunk még lepárló berendezéseket? Számos helyen találhatunk ilyet, például kórházakban, olyan gyógyszerelőállító cégeknél, ahol lepárlással kell előállítani bizonyos termékeket, és például a virágkertészetekben több helyen, ahol lepárlás útján előállított vízzel szabad csak locsolni a növényeket. Nem tudom, hogy a vámhatóság képes lesze ezt a teljes rendszert felügyelni, és ahogy ismerem a vámhatóság magatartását, ők ilyen helyzetben, amikor például egy virágkertészetben találnak egy des ztilláló berendezést, amely a locsolásra alkalmas vizet állítja elő, azon nyomban ezt pálinkafőzdének fogják titulálni, és annak megfelelő szankciókkal járnak el. De ugyanígy tartok tőle, hogy borászati üzemekben, az úgynevezett borászati laboroknál termés zetesen található ilyen értelemben egy mini lepárló berendezés, ahol szintén az alkoholok párologtatása, azaz a bor paramétereinek a pontos kimérése miatt szükségeltetik egy ilyen berendezés. Nos, ha ezeket is a vám- és pénzügyőrség munkatársai lepárló ber endezésnek fogják nézni, akkor tartok tőle, miután ezek a cégek, intézetek rá sem gondolnak arra, hogy nekik egy, esetleg alkohol illegális előállítására is alkalmas lepárló berendezésük van, nem fogják bejelenteni, mert nem veszik észre, hogy nekik ez a b ejelentési kötelezettségük van, és úgy gondolom, hogy ebben az esetben a vámosok ugyan a törvény betűje szerint helyesen járnak el, de nagyon megkérdőjelezendő, hogy ennek az etikai, erkölcsi része is megfelele. Szeretném kérni majd a kormány esetleges és zrevételét arra, hogy hogyan próbálja rendezni ezt a kérdést, például hogy kiértesítike szakmai szövetségeken keresztül vagy az érintett címlistákon keresztül például a borászati üzemeket, ahol a laborjukban található lepárló berendezés, hogy figyeljenek oda, mert a vámhatósági engedélyt nekik is be kell szerezni, hogy ebből külön konfliktust
