Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 1 (113. szám) - A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
4121 megállapító Franciaország esetében. Franciaországban 3,4 euró/hektoliter az adómérték úgy, hogy alacsonyabb az áfaszint, nagyobb a termelői támogatás, és a beszedett jövedéki adó 80 százalé kát visszaforgatják közösségi marketingbe. A tervezett jövedékiadóemelés további fokozása a magyar termelők versenyhátrányára, nevetségessé teszi a harmonizációra való hivatkozást.” Érthető a HNTnek ez a kifogása akkor, amikor az Európai Füzetek 21. szám ában - amit a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központja és a Külügyminisztérium közösen adott ki - ez olvasható: “Az EU bortermelő tagállamaiban az ágazat termékeire kivetett jövedéki és forgalmi adó jóval alacsonyabb a nálunk alkalma zottnál. A borok átlagos áfaterhelése 1516 százalék, a jövedéki adó mértéke ezekben az országokban a boron vagy nulla, vagy minimális. Annak érdekében, hogy a csatlakozás után a versenyhelyzetünk ne legyen rosszabb, hosszú távon szükséges volna az ágazat termékeire kivetett adó számottevő mérséklése.” Ezek után érdekes azt hallani önöktől, államtitkár úr, hogy nem jelent a magyar boroknak versenyhátrányt az adó mértéke. (19.50) Még meg is indokolják, mondván, ha külföldről hozzák be a bort, akkor arra a kü lföldi borra vagy EUs borra ugyanaz az adómérték vetül, mint ami a magyar borra. Csak az a kérdés, hogy a jelenlegi EUs tagállamokban ez mégis miért nulla. Egyébként, ha már a boradó mértékén nem lehet változtatni, akkor a törvényt úgy kellene módosítani , hogy ez az adó - 800 forint/hektoliter - valamilyen formában nálunk is a szakmához kerüljön vissza. De hangsúlyozom, szerintünk a nulla forintos boradó lenne a legjobb. A másik ilyen kérdés az adómentes határról, adómentes mennyiségről szóló rész módosít ása. A 80. § (3) bekezdésében a következő olvasható: “Adómentes a saját művelésben álló szőlőterületen termelt szőlőből és/vagy legfeljebb az értékesített saját szőlőtermés mennyiségével azonos mennyiségben vásárolt szőlőből a természetes személy által elő állított, gazdasági évenként és háztartásonként összesen legfeljebb ezer liter, saját fogyasztásra szánt szőlőbor.” Annak idején az MSZP frakciója ezt a mentességet 500 kilogramm szőlő vásárlásáig módosító javaslattal engedélyezte volna. Valamikor még a HN T is a következőképpen vélekedett ezzel kapcsolatban: “Az évszázados hagyományok alapján lehetővé kellene tenni legfeljebb 500 kilogrammos mennyiségig magánszemély számára a szőlőfelvásárlást, és ebből saját tárolóhelyen, saját fogyasztásra a borkészítést. ” Érdekes módon azonban az évszázados hagyományok gyorsan értéküket veszítették, jelenleg már nem kifogásolják a törvényjavaslatnak az erre vonatkozó részét. Még szerencse, hogy Karakas képviselőtársam saját kormányával és a HNTvel szemben továbbra is véd i ezeket a hagyományokat. Nemcsak az adómentességre vonatkozó részt kifogásoljuk, bizonyos esetekben az adóraktári engedély kötelezettsége is hátrányos helyzetbe hozhatja a szőlősgazdákat, ugyanis a 81. § (2) bekezdésében ez áll: “Nem kell adóraktá ri engedéllyel rendelkeznie annak a természetes személynek, aki a saját szőlőjéből és/vagy legfeljebb az értékesített saját szőlőtermés mennyiségével azonos mennyiségben vásárolt szőlőből a 80. § (3) bekezdésében meghatározott mennyiségben állít elő szőlőb ort.” De például az aszály- vagy fagykárt szenvedett gazdák kénytelenek adóraktárengedélyt kiváltani, ha azt akarják, hogy ne álljanak üresen a borospincék. Ugyanilyen helyzetbe kerülnek azok, akik újratelepítik régi szőlőterületüket is. Szeretném még meg említeni, hogy hiányoljuk a törvényjavaslatból a napi standolás kérdésének rendezését, amely azt lett volna hivatva szolgálni, hogy a kereskedelemben is meg tudja fogni a borhamisítást, valamint hogy ki tudja rekeszteni az illegális termékeket a kereskedel mi forgalomból. Vagyis a jövedéki törvényben nyitva hagyott, de mondhatjuk, szándékosan megnyitott nagykapuk bezárására semmilyen kormányzati szándék nincs. Palackos borok esetében a zárjegyek eltörlése is - itt elsősorban a PETpalackokra gondolok - a bor hamisítóknak kedvezett.
