Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 26 (112. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - ARATÓ GERGELY (MSZP):
4001 ellenzék viszonya milyen a törvényjavaslathoz. Az azonban rendkívüli módon árulkodó, hogy mik azok a kérdések, amiket az ellenzék kifogásol egy törvényben. Úgy látom, hogy Tóth k épviselő úr hozzászólása adott számunkra eligazítást, aki mintegy kilencpercnyi idejéből több mint öt percet a törvény vélt vagy valós helyesírási hibáinak az elemzésére fordított - ami számomra azt jelenti, ezek szerint nem látta szükségesnek azt, hogy a törvény tartalmi elemeivel foglalkozzon , majd újabb másfél percet szánt az általános kormánykritikára. Így aztán nagyon keveset tudhattunk meg arról, hogy magáról a törvényjavaslatról mi a véleménye. Ez tulajdonképpen meg is nyugtathatna minket, ha nem l ett volna számos olyan hozzászólás mind a parlamenti bizottság nyílt napján, mind itt a parlamentben, amelyek valóban tartalmi kérdéseket feszegettek a törvényjavaslattal kapcsolatban, amelyekre érdemes és kell válaszolni. Az első kérdés - és talán ez a le gfontosabb, és úgy látom, ez is váltja ki a legtöbb vitát - az egycsatornás finanszírozás kérdése. Ez jó, mert ezek szerint abban mindenki egyetért, hogy helyes irány az, amit a törvényjavaslat kitűz abból a szempontból, hogy világos kereteket teremtsen jo gi oldalról is a magyar sport köré, hogy helyesek azok a szándékai, amelyek a sportszervezetek önállóságát állítják vissza, és helyesek azok a szándékai, amelyek a sportegyesületeket egyenjogúsítsák - egyenjogúsítják - ezen a területen. Írhattam volna én i s a törvényt; elnézést kérek az előző bakiért, belezavarodtam a mondatba. Tisztelt Képviselőtársaim! Számos olyan eleme van a törvényjavaslatnak, amellyel, úgy látom, legalábbis a parlamentben jelen lévő, sporttal foglalkozó képviselőtársaink is egyet tudn ak érteni, és én ezt jónak tartom, jó kiindulásnak tartom. Van tehát igazából egy olyan kérdés, amelyben köztünk vita van. És látni kell, hogy ez a vita nem egy felszínes kormányellenzék vita, hanem egy sportpolitikai vita. Azt kell mondanom, hogy ez egy jó és értelmes vita, amit folytatnunk kell itt a parlamentben, és folytatnunk kell majd a bizottsági munkában is, és valamilyen módon a parlament szabályai szerint a végén szavazással el kell döntenünk. Ez a vita pedig az egycsatornás finanszírozásról szól . Mi azt mondjuk - hozzá kell tennem, Deutsch Tamás is ezt mondta , hogy szükség van az egycsatornás finanszírozásra. És mi azt is mondjuk, ha tudjuk, hogy szükség van rá, akkor meg is kell csinálni. Ha pedig megcsináljuk, akkor az azt jelenti, hogy bizon yos szokásjogok sérülni fognak, merthogy eddig nem volt egycsatornás finanszírozás. Ha változtatunk, akkor az megváltoztatja a szerepeket is. Igen, az egycsatornás finanszírozás azt jelenti, hogy a szerencsejátékok bevétele nem kerül automatikusan oda a ma gyar sportélet egyetlen, egyébként nagyon fontos szereplőjéhez. Igen, ez azt jelenti, hogy nemcsak a Wesselényi Közalapítvány oszthat szét ilyen pénzeket. De ő is oszthat szét ilyen pénzeket. Az a hibája a mostani javaslatnak, hogy ezt nem teszi számára le hetővé. Mi is javasolni fogjuk, és gondolom, ellenzéki képviselőtársaim is, hogy ezt egy módosító javaslattal orvosoljuk. De az nem hibája a törvényjavaslatnak, hogy azt mondja, ezt a bevételt is helyezzük ki az asztalra, erről a bevételről is döntsenek a magyar sport szereplői. Ez nem hiba, ez így helyes. (15.10) Ez a pénz ugyanis olyan pénz, amely a magyar sport céljait szolgálja; és azt, hogy éppen adott évben, adott pillanatban melyik célra és milyen módon kell eljuttatni ezt a pénzt, ezt jobban tudják a sport szereplői, mint a törvényalkotók. Igen, ez azt is jelenti, képviselőtársaim, hogy innen kezdve nemcsak a Wesselényi Közalapítvány szólhat bele ennek a pénznek az elosztásába, hanem a Nemzeti Szabadidősport Szövetség meg a Diáksport Szövetség is. Ba j ez? Nem hiszem, hogy baj lenne. Szerintem, az sem baj, és erről is beszéltünk, hogy nem kizárólag a Magyar Olimpia Bizottság lesz az, aki látja, hogy olimpiai felkészülésre ki milyen pénzt kap. Én azt mondtam, és ezt most tartom, az Olimpiai Bizottságnak nem kell félnie az átláthatóságtól, nem kell félnie a nyilvánosságtól, nem kell félnie attól, hogy meg kell védenie az álláspontját egy kérdésben. Látjuk, hogy ez idén is sikerült, hiszen az a bizonyos megállapodás, amiről beszéltünk, jóváhagyta azokat az elveket, amiket az Olimpiai Bizottság előterjesztett az adott finanszírozási körben.
