Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 16 (86. szám) - Az élelmiszerekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz):
401 végrehajtási szinten is meg lehet oldani, de sokkal egyszerűbb és azt hiszem, átláthatóbb is, ha ebben a törvényben erre nézve a szabályokat megjelenítjük. Így aztán a Szabad Demokraták Szövetsége azokat a módosító indítványokat el is fogja készíteni, amelyek az élelmiszerhigiéniára, élelmiszerbiztonságra és minőségre vonatkozó definíciókat visszaemelik a törvénybe, valam int a hatósági jogkörök vonatkozásában eligazítást adnak annak a három szervezetnek, amelyek az Élelmiszerbiztonsági Hivatal koordinálása mellett működnek. A törvényre szükség van. Még egy, miszerint kijelentjük: az európai uniós regulációból a rendeleti szabályozás szükségtelen, hogy megjelenjen, sőt összeegyeztethetetlen a helyi belső törvénykezési renddel. Jogdogmatikai szempontból el kellene azon gondolkodni, hogy az élelmiszertörvény szakaszaiban mi most egy EKrendeletre hivatkozunke szám szerint, v agy akár mellékletként is, de megjelenítjük azt az EKrendeletet, mert ennek a törvénynek az alkalmazói nemcsak hozzáértő jogászok lesznek, hanem most az őstermelők is, szerencsétlenek vagy szerencsések, akiknek tudniuk kell, hogy az a hivatkozott európai közösségi rendelet, amire itt az élelmiszertörvény szakaszai utalnak, mit is mond, mert nehogy a Széchenyi Könyvtárba járkáljon már megnézni ezt vagy esetlegesen más irányba kelljen neki könyvtári olvasójegyet váltania. (15.00) Arra azonban fö l kell készülni, és erről sajnos '97 óta csak beszélünk, de istenigazából nem történt semmi, hogy az élelmiszerbiztonság a termőföldnél kezdődik. Tehát amikor eredetigazolt termékekről fogunk majd itt beszélgetni, hogy a fogyasztóig, tehát az asztalig vis szakövethető legyen az adott termék előállításának technológiája, módja és az a személy, aki azt megtermelte, akkor ebbe beletartozik az is, hogy az információs nyilvántartási rendszer a talajadottságoktól a talajban előállított termékek kezelésén keresztü l egészen a végtermékig követhető legyen. Ezt nyilván joggal követeljük meg azon áruknál is, amelyek Magyarországra importból érkeznek, de a mi termelőink sem kerülhetik el, hogy ebbe a rendszerbe belekerüljenek. Sajnálom, hogy hatéves késésben vagyunk ezz el. Még egyszer: én visszasírom, hogy '97ben az akkor elindított szabályozási kísérletek kudarcba fulladtak, aztán négy évig ezen a területen nem történt semmi, sőt az ellenkezője, már ami az élelmiszerbiztonság megkövetelését jelentette volna a piacon. Bizony, emlékezzünk a paprikahamisítási botrány utáni dolgokra. Mit csináltunk akkor? Mi lett a megoldás a paprikahamisításban? A megoldás a következő: jövedéki szabályozás alá vonjuk a terméket, mert akkor majd ellenőrizni tudjuk; ahelyett, hogy az élelmi szerbiztonsági rendszert dolgoztuk volna ki, egységesen valamennyi élelmiszerre, valamennyi olyan termékre, ami a humán- vagy az állati fogyasztásba bekerül, és amelynek bizony a takarmánytörvénnyel együtt megfelelő koherenciában kell működni. Nem sok idő nk van, hogy ezt a hátrányt ledolgozzuk - a törvény hatálybalépése május 1je, 2a? Tehát ahogy az Európai Unióhoz csatlakozunk, ennek a törvénynek már hatályba kell lépnie. Van egy bő fél év, hogy fölkészüljenek erre az érintettek, és aztán bizony jön az erőteljes harc, hogy az élelmiszerbiztonság által megkövetelt és mindenki számára előírt szabályozó rendszernek megfelelően folyjon olyan gazdálkodás, aminek a produktuma, a végterméke megfelelő áron értékesíthető a piacon, mert ez is nagyon fontos. Köszö nöm szépen a türelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra jelentkezett Vincze László, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszö nöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedélyes beszólása volt Kis Zoltán nem gazdálkodó agrárszakembernek. Mivel személyesen megszólította a testnevelő tanárt, aki gazdálkodik is: negyven évig árult édesanyám őstermelőként a tejpiacon, és rajta kívül még körülbelül tízen Csongrádon most is árulnak. Nemcsak az ő, hanem az ottani termékeket fogyasztók
