Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 26 (112. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - ARATÓ GERGELY (MSZP):
3991 Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretném megköszönni Páva Zoltán képviselő úrnak, meg egyben gratulálni is hozzá, hogy elismerte, hogy a törvény centralizál, ön az első ilyen kormánypárti ké pviselő. Egész idáig azt hallottuk, hogy decentralizál a törvény. Ön elismerte, hogy ez bizony - így mondta - egyfajta centralizálás. Lényegében elismerte, hogy igen, nem másról van szó, mint azokat a pénzeket, amelyeket idáig politikától független köztest ületek osztottak el a sport résztvevői számára, egyesületek, sportolók számára, mindenféle politikai nézet nélkül, ezeket a pénzeket vonják be a minisztérium alá, aminek szerintünk két nagy problémája és kockázata van. Az egyik az, hogy egy politikai függő séget okoz. Amelyik egyesület, szövetség jó kisgyerek lesz, annak a miniszter úr majd megsimogatja a buksiját, aztán annak ad pénzt, amelyik nem, annak majd nem. Nagyon könnyen bevonulhat ezzel a politika a sportba, ha közvetlenül a minisztérium osztja el a pénzt. A másik probléma pedig az, amit már előbb is igyekeztem kifejteni, csak rövid volt az idő, hogy jelenleg nem jól működik a minisztériumban a pénzelosztási rendszer. A miniszter úrnak kellett belső vizsgálatot indítania a táborozási pénzek kifizeté se körüli anomáliák miatt. Mi lesz? Jövőre ez lesz a sportban is? Nem véletlen, hogy született egy megegyezés, hogy új törvény ide, új törvény oda, az olimpiai finanszírozás a jövő évben marad, hiszen ők is látják, hogy itt bizony komoly problémák lehetnek az átállással. De úgy látszik, ez a szabadidősportnál már nem érdekes; a mai napig nem hallottunk rá indokot. (14.30) Önök is azt mondták, hogy egyetértettek azzal, ahogy a Wesselényi Közalapítvány működött. Miért kell akkor megszüntetni? Miért kell egy j ól működő rendszert megszüntetni? Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Arató Gergelynek, a Szocialista Párt képviselőjének. ARATÓ GERGELY (MSZP) : Tisztelt Képviselőtársa im! Egy dolog miatt nem értjük egymást, azért, mert önök elfeledkeznek egy nagyon fontos momentumról, amikor azt mondják, hogy centralizálás van, amikor azt mondják, hogy itt most majd a miniszter fog dönteni - eddig hogy volt, képviselőtársaim? Eddig ki d öntötte el azt, hogy az Olimpiai Bizottság vagy a Szabadidősport Szövetség milyen pénzzel rendelkezhet? Az Országgyűlés meg a kormány, és aki beterjesztette a költségvetést. Képviselőtársaim! Ez eddig így volt, innen kezdve viszont nem így lesz, mert az a jelentős különbség lesz, hogy ezt a felosztást innen kezdve a miniszter nem egyedül fogja a sötét dolgozószobájában megtenni, vagy tárgyalva - bocsánat, nem akarok senki megbántani, vagy valamilyen tárgyalás alapján , egyedi döntésként, hanem a nemzeti sp orttanács döntése alapján fogja megtenni. Önök majd akkor beszéljenek centralizációról, ha lesz olyan gyermek, ifjúsági és sportminiszter, aki idejön és azt mondja, például Gémesi úr interpellációjára, hogy a nemzeti sporttanács így döntött, de én pedig f elülírtam mint miniszter. Nyilván nem lesz ilyen miniszter, remélem, még fideszes se, nemhogy MSZPs. Ami pedig a pályázatokat illeti, Birkás képviselő úr, tudja, mi a különbség? Nem az, hogy mennyi idő alatt érnek oda a pénzek, mert ezt a rendszert önök a lakították ki, az ön minisztere által létrehozott szervezetben folyik ez a pénzkifizetés, az önök által megvásárolt rossz programmal, hozzáteszem, jórészt azokkal a munkatársakkal, akiket az ön minisztere idején neveztek ki. Csak az a különbség, miniszter úr, és az előző miniszterek között… (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Az a különbség, képviselő úr - már a jövőbe is látok (Derültség az MDF soraiban.) , tehát az a különbség, képviselő úr , hogy a jelenlegi miniszter és a jelenlegi kormány kivizsgáltatja, ha nem működik valami, ez az, ami nem fordulhatott volna elő az önök idejében. Ezért aztán bízhatunk abban, hogy a
