Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 26 (112. szám) - Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
3978 megjelenő diszkriminatív formákat, azok területeit megpróbálja egybegyűjteni. Ez a törvényjavaslat is ezt teszi. Azt gondolom, az, hogy egymástól nagyon eltérő dolgok szerepelnek egy javaslatban, még nem jelenti azt, hogy ne lehetne egy törvényben rendezni mindezeket. A jogegyenlőség fogalmát hiányolja a képviselő úr az esélyegyenlőséggel szemben. Nos, azt kell mondjam, ha ezt a kitételt használja, akkor éppen a törvényjavaslat lényegét nem érti. A jogegyenlőség egy jogállamba n megvalósul, az esélyegyenlőség ettől még messze nem. Ahol a jogegyenlőség véget ér valahol, és formálisan valami jogegyenlőségnek tűnik, onnantól kezdve jelenhetnek meg az esélyegyenlőségnek nagyon finoman, nagyon ügyesen és nagyon óvatosan, de nagyon ha tékonyan megfogalmazott, megformázott lehetőségei. Éppen arról van szó, hogy a jogegyenlőség önmagában nem elegendő, esélyegyenlőséget kell tudnunk teremteni. A következő kitétele volt az, ami a leginkább furának számított, hiszen azt mondta, hogy ÉszakMa gyarországon egész régiók nem tudnak munkát vállalni, ott a legnagyobb a munkanélküliség, ezért a kormány a felelős, és ahelyett, hogy azt oldanánk meg, ilyen törvényeket terjesztünk az Országgyűlés elé. Nos, ez megint arról tanúskodik, hogy éppen a dolog lényegét nem értette meg a képviselő úr. Sajnos egy ilyen törvény természetszerűleg nem képes eleget tenni annak, hogy gazdasági egyenlőtlenségeket globálisan, mondjuk, országos szinten, régiókra bontva kiegyenlítsen - a napi apró, finom megkülönböztetések kezelésére alkalmas. Itt szeretném talán a leglényegesebb dolgot megjegyezni ennek kapcsán a felszólalásomban. Úgy gondolom, a legfontosabbnak azt kell tekintenem, ha arra utalok, hogy önmagában egy törvény biztosan nem lesz alkalmas arra, hogy ezeket a p roblémákat és mindazokat, amelyeket mások is említettek, megoldja. Egyrészt nem létezik olyan törvény, amit ne lehetne kijátszani, és bármennyire is fog javulni a módosító javaslatok elfogadásával, valamilyen szinten ez is egy kijátszható törvény lesz. Azt hiszem, az a legfontosabb feladatunk, nekünk azzal kell egy jelentős lökést adni, hogy szemléletváltozás valósuljon meg Magyarországon is, ahogyan az egyébként sok országban régóta napirenden van, és bizony a szemlélet tekintetében Európa soksok országáb an előttünk járnak. Ez a törvény alkalmas lehet arra, hogy ehhez a folyamathoz hozzásegítse a társadalmi gondolkodásmód átalakulását, adjon egyfajta normatív szabályozást, de teljes egészében természetesen nem lesz képes megoldani ezt a problémahalmazt, és ez nem is lehet célja. A kormány felügyelete alatt álló nagyhatalmú hatóság felállítását többen is kifogásolták, de ezt először Farkas Flórián képviselő úr tette. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben nincs okuk aggodalomra a tisztelt képviselőknek. Ennek a hivatalnak, ennek a hatóságnak úgy kell tudnia tevékenykedni, hogy az objektivitása, különösen a kormánytól való ilyen jellegű függetlensége, amire a képviselők utaltak, egyértelműen meglegyen, azaz ne legyen függő viszonyban. (13.40) Mint minden hatóság , mint minden közigazgatási szerv, az intézményt tekintve valahova kell hogy tartozzon, hiszen önmagában a levegőben nem lebeghet egy ilyen intézmény. De, hogy a tevékenységében, a konkrét ügyek elintézésében ne lehessen befolyást gyakorolni az adott hivat alra, az teljesen természetes igénye a képviselőknek. Egyébként van már olyan módosító indítvány, amely ezt célozza. Egyet is tudunk vele érteni. Azt hiszem, ebben elvileg meg fogunk tudni majd egyezni; ha itt lehet javítani a normaszöveg minőségén, a gara nciák kiépítésén, akkor ezt szívesen veszem. A kétharmadosságra utalás Szászfalvi képviselő úr részéről: nem akarok mélyebben belemenni, de teljesen egyértelműen 1989ben az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain világosan kialakult az a kör, amely az alkotmán yban rögzítetten a kétharmados szabályozási kört magába foglalja. Abban nem szokott lenni vita közöttünk, hogy ez a kör egyelőre úgy tűnik, hogy nem fog megváltozni, a kétharmadosság köre hosszabb ideje adott. Természetesen adott időpontban, egy jelentőseb b alkotmánymódosítás esetén napirendre kerülhet a dolog, de azt hiszem, hogy semmilyen szükség nem utal arra, hogy ennek a törvénynek kétharmadosnak kell lennie. Az ombudsmani intézmény alá helyezné a képviselő úr magát a hatóságot és az egész tevékenysége t. Én ezt egy hibás gondolatnak tartom. Hibás gondolatnak tartom azért, mert ha az
